A Nadrágba bújt felhő 5 szerkezeti egységre bontható fel: előhang+4 db számmal jelzet „kép” (ha az alcímből indulunk ki, akkor a szerkezeti egységeket „kép”-ként kell felfognunk).

Az 1. egység (Előhang) a költői munka kezdetének bejelentése. A beszélő kinyilvánítja jogát a költői megszólaláshoz, és megjelöli a témát.

A 2. egység (1. kép) a visszautasított szerető („Tudja. Férjhez megyek”) élethelyzetéből indul ki. Ebből a kiinduló szituációból egyre fokozódó intenzitással jut el a beszéd a költői tett himnikus dicséretéig.

A találkahely képét, a szállodát lassan saját testének jelentéselemeivel ruházza föl, így az eredetileg szónoki beszédhelyzet a szubjektum bensőjébe helyeződik át.

Az ezután következő részben a költő a lángoló épületből – bordély, kápolna, ház – való menekülés látomását azonosítja a beszéd, a versírás gesztusával.

A 3. egység (2. kép) a költői nyelv megújításának szükségességét hangoztatja. A beszélő rámutat arra, hogy minek a hangja legyen a vers.

Ez az egység zárlatában a forradalom eljövetelét jövendöli meg.

A szöveg vallási jelentéselemekkel is bővül: a lírai én önmagára vetíti Krisztus alakját.

A 4. egység (3. kép) továbbra is a forradalom és a költészet motívumát kapcsolja össze, konkrét utalásokkal a futurista mozgalomra. Egyes szerzőket név szerint is megemlít.

Újra megjelenik a Mária név, de – szemben az 1. kép szerető-figurájával – Mária itt „Istenanya” értelemben szerepel. A kép a hozzá intézett profán imádsággal zárul.

Ezután következik a vers egyik legsajátságosabb képe: „talán Jézus Krisztus szimatolja / lelkem nefelejcseit.”

Az 5. egység (4. kép) az eddigiek szintézise. A lírai én elsősorban továbbra is Máriához beszél, itt azonban Mária már szerető is, a két alak – Szűzanya és szerető – összefonódik. A „Mária! Nem akarod?” kérdés egyszerre vonatkozik az 1. képben és a 3. képben feltett kérdésre, azaz a szerelmi ajánlatra és az imára.

A mű hangulati intenzitása a végsőkig fokozódik, majd egy kihívó beszéd következik, amelyet a lírai én Istenhez intéz. Ugyanakkor a vers végére a megszólított azonosíthatatlanná válik.

A Nadrágba bújt felhő spektruma igen tág, alapgondolatának leginkább a vers tettszerű felfogását tarthatjuk. Az alcím is arra utal, paradox módon, hogy a költemény fizikai tárgy (amulett). Ugyanilyen paradoxon a vers üzenete: „én mondom nektek: / a legparányibb porszemnyi élet / több annál, mint amit tettem és teszek.”

A Nadrágba bújt felhő verselése a magyar fordításban ütemhangsúlyosként értelmezhető, bár a sorok szabálytalan hosszúságúak, minthogy Majakovszkij előszeretettel tör meg egyes sorokat.

A rímelés alapos kidolgozottsága tudós költőre vall, de nem követ állandó mintát. Ha rímre végződő szövegegységet tekintünk egy sornak, akkor a költemény alapjában keresztrímes, egy-két rácsapó rímmel.