Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés)
11. szín
hely: London
Idő: újkor, az ipari forradalom kora (Madách jelene)
társadalmi forma: szabadversenyes kapitalizmus
szereplők: polgár (Ádám), polgárlány (Éva), polgár (Lucifer)
Ádám magatartása: szemlélődő (nem vesz részt a történelem formálásában). Innentől jut igazán érvényre ez a magatartás, Ádámnak már „álarca” (szerepe, neve) sincs. Csupán szemlélő, szemtanú. Egy polgár a sok közül.
A megvalósult eszme: szabad verseny („Az élet áll most teljesen előttem, / Mi szép, mi buzdító versenydala.”). A színnek nincs kerek története, össze nem függő jelenetekből, epizódokból épül fel.
A Tower magasából nézve a londoni vásárt Ádám bizakodik, de közelről látva az embereket (ízetlenkedő bábjátékos, versengő árusok, keserű polgárlányok, durva kocsmáros, marakodó koldusok, pökhendi katona stb.) egyre ellenszenvesebbnek találja ezt a világot, sőt, megundorodik tőle. A négy tanuló életvidám pajkosságát kedveli, de aztán kiderül, hogy ők meg felnőve cinikus, kíméletlen gyárosok lesznek, akik kiszipolyozzák a munkásokat.
Éva virágcsokorral és imakönyvvel jelenik meg, de ártatlansága csak színlelt: az a célja, hogy gazdag férjet fogjon. Amikor Ádám munkásruhában udvarol, visszautasítja, de amikor megtudja, hogy a valóságban álruhás gazdag lord, akár a szeretője (kitartott nő) is hajlandó lenni. Anyagiasságát jelzi, hogy Ádám csak hazugsággal és ékszerekkel tudja felkelteni az érdeklődését.
Ebből a világból eltűnt minden költészet, nagyság és emelkedettség. Csak a haszonlesés, a nyerészkedés vágya mozgatja az embereket, így itt már tragikus, elbukó hősök sincsenek, csak kisiklott életek. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje teljesen eltorzult.
Ádám csalódik az embertelen kapitalizmusban, ahol minden áruvá válik. E világra pusztulás vár: haláltánccal fejeződik be a szín. Éva az egyetlen, aki megőrzött magában annyi poézist, hogy nem zuhan a pusztulásba, hanem glóriával megdicsőülten felemelkedik.
Ebből a zűrzavaros világból Ádám egy olyan világba vágyik, amelynek rendje felett az értelem és a tudomány őrködik.
12. szín
hely: Falanszter (a szocialista társadalom alapsejtje – kb. 2000 személy által lakott közös lakó-és munkatelep, ahol mindenki egyenlő arányban részesül a közös javakból)
Idő: jövő (utópia)
társadalmi forma: szocializmus torzképe (Madách 1862-ben Erdélyi Jánoshoz írt levele szerint nem a szocializmust akarta kigúnyolni – a falanszter az utópista szocialisták elképzelése, melyet Madách keretként használt, de ezt a keretet az ő elképzeléseikkel ellentétes tartalommal töltötte meg)
szereplők: látogató – tudósjelöltként érkezik az ezredik falanszterből (Ádám), falanszternő (Éva), látogató (Lucifer)
Ádám magatartása: szemlélődő (nem vesz részt a történelem formálásában)
A megvalósult eszme: ésszerű szervezettség („Mi eszme az, melly a széles világot / Eggyé olvasztja.”). A szín fő kérdése nem a társadalmi haladás, hanem a szabad akarat és a végzet (determinizmus) problematikája.
Ez egy kollektivizmusra alapozott társadalom. Nincsenek nemzetek, nincsenek országok, senki sem éhezik, nincsenek társadalmi különbségek, a fegyver ismeretlen tárgy, mindenhol béke honol. Viszont a Falanszter egy kiürült, rideg, sivár világ, ahol az egyént gúzsba kötik és a közös célnak rendelik alá.
Ez a cél az emberiség megmentése, mivel a tudósok kiderítették, hogy négyezer év múlva a Nap kihűl és megszűnik a Földön az élet. Új energiaforrással kell pótolni a Napot, hogy az emberiség túlélése biztosítva legyen.
Mindent a célnak rendelnek alá, az élet minden területét a tudomány határozza meg (pl. a gyerekek koponyaalkatának vizsgálata alapján döntik el, ki milyen foglalkozást tanuljon ki). Az élet szigorúan praktikus, szűk keretek közt folyik és a tehetséget, az egyéniséget elnyomják. A haszontalan dolgokat száműzik (pl. művészet, költészet), a hasznot nem hajtó állatfajokat engedik kihalni.
Megszűnt a család intézménye, az érzelmeket tiltják, a szerelmet betegségként kezelik, a férfiakat és a nőket tenyészállatokként pároztatják össze, az anyáktól elveszik a gyerekeiket. Az embereknek nincs nevük, csak számuk, és mindenkinek egyforma ruhát kell hordania. Az egyenlőség, testvériség eszméje eltorzul. Mindenki egyforma és mindenki egyformán boldogtalan.
Ez a racionális rend mindenkinek rossz, és csak az emberiség túlélésének céljából működtetik. Bár a rendszert a kényszer szülte, Ádám akkor is nagyot csalódik. Most már ott tart, hogy magától a Földtől is el akar szakadni, puszta szellemi lénnyé szeretne válni.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>