Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés)
Történeti színek (álomszínek): ezekben Ádám Lucifer vezetésével végigéli az emberiség történelmét és saját léttörténetét. Helyszínük a föld, azaz a tapasztalati, normakövető szféra. (Mivel az eseményeket Ádám álomban látja, a konkrét helyszín valójában Ádám tudata.) A megidézett történelmi események fikcionáltak.
Az álomszínek felépítése nagyjából hasonló. A középpontban mindig egy eszme áll, ami az előző színben fogalmazódik meg célként és az adott színben látjuk a megvalósult állapotát. A megvalósulás azonban mindig csalódást okoz Ádámnak: azt tapasztalja, hogy az eszme a megvalósulás során eltorzul, elkorcsosul.
Csalódása után Ádám mindig újabb eszmét fogalmaz meg célként és Lucifer rendszerint előre jelzi, hogy Ádám az új eszmében is csalódni fog. A következő szín uralkodó eszméje mindig az előző színben látott eszme megvalósulásából és bukásából leszűrt tapasztalatból fakad.
Ádám mindig kudarcot vall és kiábrándul az adott eszméből. Ennek két oka van:
- egy manipulált álmot álmodik (Lucifer célja az, hogy Ádám csalódjon, ezért minden történelmi kort a hanyatló fázisában mutat meg, így a negatívumok kerülnek előtérbe).
- az eszmék az emberi szellemnek, léleknek (az ember isteni részének) teremtményei, de csak a tökéletlen anyag által testesülhetnek meg, így szükségképpen kudarcra vannak ítélve.
Az ember tragédiája tulajdonképpen a szellem és az anyag küzdelméről is szól.
Ádám a történelem végigélésével az ismeretszerzés és tapasztalás útját járja végig.
Célja kettős:
- a különféle eszmék harcosaként megvalósítani önmagát, megtalálni élete értelmét.
- újrajátszani a teremtést, azaz eljutni az emberi történelemben ahhoz a tökéletességhez, ami egyenértékű az isteni teremtés tökéletességével.
A végére érve, a 15. színben tudja meg, hogy mindkét törekvése kívül esik saját hatáskörén. Az ő hatáskörébe csak egy dolog tartozik: választhat jó és rossz között.
A történeti színek ideje: a költemény jelen idejéhez képest a jövő, Madách korához viszonyítva a múlt (4-10. szín), a jelen (11. szín) és az elképzelt jövő (12-14. szín).
A történeti színek (álomszínek) összefoglalása
Tartalmuk és részletes elemzésük (valamint a teljes mű elemzése) ITT olvasható.
4. szín
hely: Egyiptom
Idő: ókor
társadalmi forma: rabszolgatartó
szereplők: fáraó (Ádám), rabszolga (Éva), miniszter (Lucifer)
Ádám magatartása: aktív résztvevője, formálója a történelmi eseményeknek.
A megvalósult eszme: egyéni dicsőség, nagyság, halhatatlanság („Erősebb lett az ember, mint az Isten.”). Ádám mint fiatal fáraó mindent birtokol, dicsőség, hatalom, testi élvezet egyaránt az övé, mégsem boldog, mert mindezért nem küzdött meg, nem önmagának köszönheti.
Le akarja győzni a halandóságot, halhatatlanságát, személyes dicsőségét piramis építtetésével akarja biztosítani, mely évezredek múltán is hirdetni fogja a nevét.
Rabszolgák milliói dolgoznak a piramison („Milljók egy miatt”). Jajszavukat a trón magasából nem hallja, míg Éva érzékennyé nem teszi rá. Ekkor felismeri az önző dicsőségvágy embertelen voltát. Megszűnteti zsarnoki hatalmát és felszabadítja a népet.
Kiábrándulása után a szabadság és egyenlőség eszméje érdekli. Olyan szabad államot szeretne, ahol minden ember egyenlő.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>