Madách Imre Az ember tragédiája c. műve 1860-ban keletkezett, nyomtatásban először 1862-ben jelent meg (1861-es évszámmal).

A szerző egykönyves író: bár élete során sok művet írt (tragédia, szatirikus vígjáték), csak ez az egy kiemelkedő alkotása van. Többi művét az irodalomtudomány csak eszköznek tekinti a nagy remekmű magyarázatához.

Keletkezés: remekművét Madách rövid idő alatt alkotta meg, 1859. február 17. és 1860. március 26. között. Már 1856-ban felvetődött a kérdés, hogy lehet-e olyan drámát írni, amely átfogja az emberiség egész történelmét. Barátai szerint nem, ez inspirálta Madáchot, hogy bebizonyítsa: igen.

Történelmi háttér: az 1848-1860 közti korszak ellentmondásossága tükröződik a műben: az útvesztés, csalódás, keserűség érzése és a szárnyaszegett remények mellett a hit, bizakodás, élni akarás érzése is jelen volt a társadalomban. Tovatűnt a reformkori lendület, a forradalom előtti optimizmus, de még nem jött el a kiábrándulás, a teljes reményvesztettség ideje.

A korszak magyar irodalma is hordozza ezt a sajátos kettősséget. A szellemi élet felpezsdült az 1859-61 közötti időszakban, mivel az elnyomó idegen hatalom, a Habsburg Birodalom megrendülni látszott. A kor magyar értelmisége és politikusai is egy új reformkor eljövetelében reménykedtek. Minden riasztó kétely ellenére a hinni akarás jellemezte a korszakot, s ennek került Madách is a hatása alá.

Az ember tragédiája egy csüggedés-korszak végén és egy újra reménykedő korszak hajnalán született, s hordozza a kor ellentmondásait: a pesszimista eseménysor és az optimista befejezés a korhangulatot, a társadalmi közérzetet tükrözi.

Az ember tragédiája a szabadságharc bukásának nemzeti tragédiája, de úgy, hogy szinte nincs is magyar vonatkozása (kivéve egy szöveghelyet, amelyben szerepel a Hunyadi név egy rövid utalás erejéig).

Madách a magyar jövőért aggódva az egész emberiség, az egész európai civilizáció jövőjére kérdez rá. Az ember tragédiája a korszak egyetlen olyan irodalmi alkotása, amely nem sajátosan magyar problematikát, nemzeti kérdést dolgoz fel, mégis szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez. Ádám a szabadságharc előtti bizakodó ember megtestesítője, míg Lucifer a bukást követő életérzést képviseli.

Életrajzi háttér: Madách világnézeti válságon ment keresztül, megrendült a hite a haladásban. Az a fiatal nemzedék, amelyhez tartozott, a forradalom előtt még töretlenül hitt a felvilágosodásból táplálkozó liberális eszmék győzelmében, a társadalmi haladásban, a szociális ellentétek kiegyenlítődésében. Ez a hit a szabadságharc bukásával megrendült, egy lelki-világnézeti válság sújtotta a magyar értelmiséget.

Ráadásul Madáchot egyéni csapások is érték (betegsége, amely miatt a szabadságharcban sem vehetett részt) és családi tragédiák is történtek az életében: nővérét, annak férjét és első házasságából való fiát felbőszült román parasztok agyonverték Erdélyben, öccse Kossuth futáraként tüdőgyulladást kapott szolgálatteljesítés közben és meghalt, másik öccse menyasszonyának apját Haynau felakaszttatta.

Testvérének, sógorának és unokaöccsének parasztok általi lemészárlása Madách egyik legnagyobb kétségének forrása lett: kiábrándult a romantika által eszményített népből. Úgy vélte, a szent eszméket csak kiemelkedő, nagy egyéniségek képviselhetik, az emberiség ügyét csak elszigetelt, magányos „titánok” vihetik előre. A nép, a tömeg elkorcsosítja az eszméket és elgáncsolja az eszmékért küzdő nagy egyéniségeket. Ez Az ember tragédiája athéni és párizsi színében is megjelenik.

A legsúlyosabb csapást azonban egy személyes válság jelentette: Madách nagyot csalódott feleségében, aki a „nő” volt a számára. Fráter Erzsébet a nagy, romantikus szerelem lehetőségét jelentette, de természetük nem illett össze (Madách visszahúzódó, befelé forduló, elmélkedő alkat volt, felesége nyugtalan, élményekre, szórakozásra vágyó egyéniség).

Házasságukat Madách anyja és legjobb barátja (Szontágh Pál) is ellenezték, mert szerintük Fráter Erzsébet nem való feleségnek. Ennek ellenére első éveik boldogan teltek, gyermekeik is születtek, de amikor a szabadságharc bukása után Madáchot egy évre letartóztatták (valaki feljelentette, amiért birtokán rejtegette Kossuth titkárát), a házasság megromlott.

Madách távollétében felesége régi udvarlóival flörtölt, férjének pénzkérő leveleket küldözgetett, és botrányos életet élt. Madách hazatérése után elváltak, s Fráter Erzsébet a továbbiakban is züllött életmódot folytatott (részegeskedett, adósságokba bonyolódott, s végül zavart elmével fejezte be életét).

Feleségében való csalódása olyan lelki törést okozott, amit Madách soha nem hevert ki. Ez a csalódás hatással volt Az ember tragédiája megírására is: Éva alakjának megformálása során a negatív vonásokat Fráter Erzsébet személyiségéből kölcsönözte.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!