Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála (elemzés)
Alapgondolat: Tolsztoj elmélete a „bomló test és ébredő lélek” ellentétéről: a testünk születésünktől kezdve fokozatosan „bomlik” halálunkig, ezzel ellentétben a lélek lassan kiteljesedik.
Cím: utal a tartalomra, megnevezi a főhőst.
Helyszín: Pétervár (azaz Szentpétervár), vidéki városok (a főhős szolgálati helyei), végül otthonában a szobában, ahol betegágya van.
Tolsztoj fokozatosan leépíti a városi életmód színfalait, eltávolítja díszleteit. Összeszűkíti a főhős körül a teret, hogy Ivan Iljics befelé, önmagára figyelhessen. A 4. fejezettől egyre jobban beszűkül a tér, végül a színhely Ivan Iljics betegszobájára korlátozódik. Így történhet, hogy megszólal a lélek hangja és számvetésre készteti a főhőst.
Idő: 1882. február 4. (a címben szereplő esemény, Ivan Iljics halálának időpontja). Az első fejezetben olvasható egy újsághírben, amely pontos időmegjelöléssel közli a halál és a temetés időpontját.
Időtartam: a központi esemény időtartama kb. 2 év (a főhős betegségének, haldoklásának időszaka). A múltját is megismerjük (életének teljes 45 évét felöleli a cselekmény), de az első 43 év eseményeit röviden, csak nagyvonalakban beszéli el a szerző.
A 4. fejezettől kezdve az idő szubjektivizálódik: múlását egyre inkább Ivan Iljics tudata felől érzékeljük. A fejezetek egyre rövidebb idő eseményeit egyre részletesebben beszélik el. A pontos időmegjelölés fellazul, mivel a lélekben zajló számvetés „időtlen”. Hónapokról, hetekről, végül napokról olvasunk.
Szerkezet: az Ivan Iljics halála 12 fejezetből áll.
Az 1. fejezet: állóképszerű. Halálhír az újságban: „Ivan Iljics Golovin, törvényszéki bíró, 1882. február 4-én elhunyt.” A kollégák így értesülnek a főhős haláláról, mely nem éri őket váratlanul (tudták, hogy gyógyíthatatlan betegsége van).
A gyászszertartás jelenetéből megtudjuk, hogyan hatott a főhős halála a barátokra, ismerősökre, hozzátartozókra, hogyan vélekedtek az elhunytról, milyen emléket hagyott bennük.
Az olvasónak feltűnik, hogy a gyászolók reakciója méltatlan a halál tragikumához, és ellentétes a megbékéltnek tűnő halott arcának üzenetével is: „Arca azt fejezte ki, hogy amit meg kellett tenni, meg van téve, és helyesen történt.” Ez kérdéseket ébreszt az olvasóban, akinek felébred a kíváncsisága: mit kellett megtennie a halottnak? Mi az, ami helyesen történt? Miért áraszt sugárzó elégedettséget a halott arca?
Kiderül, hogy Ivan Iljics halott és senki se sajnálja, a gyászszertartáson jelenlevők csak színleg gyászolnak, valójában a munkatársak közönyösek, képmutatóak: az előléptetésükre gondolnak, és örülnek, hogy Ivan Iljics halt meg és nem ők.
A részvétlátogatást kellemetlenségnek tekintik, mert el kell miatta halasztani az esti kártyapartit. Pjotr Petrovics, az elhunyt legközelebbi barátja kénytelen végighallgatni az özvegy, Praszkovja Fjodorovna sopánkodását.
A feleség álszent és anyagias: csak az érdekli, hogy a halál ürügyén mennyi pénzt lehetne kicsikarni az államkincstártól. Nem a férjét siratja, hanem saját magát sajnálja, és panaszkodik, hogy Ivan Iljics betegsége mennyire megviselte az idegeit.
Az olvasóban felmerül az a kérdés, hogy milyen ember lehetett a halott, ha ennyire nem gyászolja senki, ennyire nem volt senkinek se fontos. Vajon hogyan élt és hogyan halt meg?
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Ez az oldal nem egy érettségit ment meg!!!!
Csak így tovább!!!
Köszönöm. Örülök, hogy segít.
Köszi, kihúzták a bajból 😅