1854-ben zászlóssá léptették elő és a Krímbe vezényelték, ahol részt vett a krími háborúban. Tanúja és részese volt a Szevasztopol birtoklásáért folytatott harcoknak. Az oroszok egy évig tudtak ellenállni a török, francia és angol csapatok ostromának, 1855-ben feladták a várost.

Szevasztopol eleste után Tolsztoj Pétervárra utazott, ahol kapcsolatba lépett a művészi élet kiválóságaival, a kor legnagyobb orosz íróival (Turgenyev, Nyekraszov, Goncsarov, Csernisevszkij), de nem tudott igazán megbarátkozni velük.

1857-ben féléves körutazást tett külföldön (Németország, Svájc, Franciaország). Meglátogatta azokat a helyeket, ahol Rousseau élt. A nyugatban éppúgy csalódott, mint a pétervári írótársaságban.

Úgy látta, a civilizáció új vívmányai nem teszik jobbá az emberiséget. A polgári élet gátlástalan önzése visszariasztotta. Hazatérve elhatározta, hogy megváltoztatja az életét és terveket szőtt a nép oktatására. Jasznaja Poljanában iskolát alapított parasztjai számára, ahol ő maga is tanított (orosz történelmet). Ez az iskola szívügye volt, még pedagógiai folyóiratot is indított.

1861-ben békebíróvá választották. Ugyanebben az évben több családtagjával együtt újabb külföldi utazást tett. Meghallgatta Londonban Dickens előadását a nevelésről.

1862-ben megnősült, egy híres moszkvai orvos lányát, Szofja Andrejevna Berszet vette feleségül, aki 16 évvel volt fiatalabb nála. Az első évek idilli boldogságban teltek, sorra születtek gyermekeik (összesen tizenöt).

A család 1881-ben Moszkvába költözött a gyerekek jövője érdekében (a nyarakat továbbra is Jasznaja Poljanában töltötték). Így Tolsztoj az éhező falu után megismerte az éhező várost is, és felelősnek érezte magát a szerencsétlen, elpusztult vagy lezüllött életekért.

Az arisztokrata életformát egyre nagyobb tehernek érezte, és fokról fokra megérlelődött benne az elhatározás, hogy szakít eddigi életével. Ezt nagyon látványosan tette, és közben folyamatosan vitatkozott és hadakozott a társadalmi előítéletekkel.

Tolsztoj felesége nem született grófi rangba, de annál jobban szerette a nagyvilági életet és az arisztokrata társaságot. Így amikor Tolsztoj el akart szakadni a hazugnak érzett főúri életformától, egyre több nézeteltérés támadt köztük. Heves viták, veszekedések, hisztérikus jelenetek sora zajlott le.

Tolsztoj azonosulni akart néppel, ezért egyszerű parasztként szeretett volna élni és családjával együtt paraszti munkát végezni. Gyerekeit mezítláb járatta és ő maga is a legegyszerűbb ruhákat viselte. Úgy öltözött és úgy hordta a szakállát, mint egy muzsik. Felesége abba még belement, hogy férje kaszáljon és a lányaik szénát gereblyézzenek, de a trágyázást már megtiltotta.

Az író a rokonaival is szembekerült, akik bogaras, szenilis öregembernek tartották az életmódja miatt. Családtagjai 1891-ben szétosztották Tolsztoj birtokát maguk között, mintha Tolsztoj meghalt vagy kolostorba vonult volna. Az író így „megszabadult” vagyonától, tulajdonától. Ugyanebben az évben lemondott 1881 után írt művei kiadási jogáról is.

Nemcsak családjával került ellentétbe, hanem a pravoszláv egyházzal is, amely mint „új, hamis tanítót” kiközösítette 1901-ben. Helyzete egyre kilátástalanabb lett.

Ugyanebben az évben súlyosan megbetegedett. Csaknem egy évig a Krímben, Gaszprában gyógyíttatta magát, ahol gyakran találkozott Csehovval és Gorkijjal.

Nyolcvanadik születésnapját az egész kultúrvilág megünnepelte 1908-ban. Jasznaja Poljana valóságos zarándokhely lett, ahová a föld minden tájáról jöttek emberek meglátogatni az írót.

1910. október 27-ről 28-ra virradó éjjel Tolsztoj a felesége tudta nélkül orvosa kíséretében elhagyta Jasznaja Poljanát, ahonnan már 30 éve el akart menni. Mindenekelőtt felesége elől menekült. Néhány napot töltött egy remetelakban, aztán vonaton folytatta útját, de megbetegedett, és Asztapovo állomáson le kellett szállnia. Az állomásfőnök lakására vitték, ahol november 7-én meghalt.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!