Kosztolányi Dezső: Mint aki a sínek közé esett (elemzés)
A Mint aki a sínek közé esett a legjellegzetesebb Kosztolányi-kötet, az 1910-es A szegény kisgyermek panaszai első darabja. Ez a kötet tette a szerzőt a legnépszerűbb modern költők egyikévé. A versfüzér attól különleges, hogy Kosztolányi beleéli magát egy vidéki (szabadkai) kisgyermek helyébe, és gyermeki szemmel csodálkozik rá a világ dolgaira.
A világot előítéletek nélkül, ámulva, borzongva felfedező gyermeki lélek gyanútlansága, ártatlansága, színes víziói adják a kötet különleges báját. A gyermek még nem kényszerül bele olyan szerepekbe, amelyeket a felnőtteknek a társadalmi érvényesülés érdekében fel kell vállalniuk. A gyerek számára az élet meglepetések sorozata.
Kosztolányi ugyanakkor felnőttként gyermekkorára visszaemlékezve is nézi gyermek-önmagát, így két látószög érvényesül a kötetben.
A Mint aki a sínek közé esett még az emlékező felnőtt nézőpontját közvetíti, és az ihlet születésének állapotáról szól. Érdekesség, Karinthy Frigyes e vers nyomán meg legszellemesebb paródiáját az Így írtok ti című művében.
Mint aki a sínek közé esett…
Mint aki a sínek közé esett…
És általérzi tűnő életét,
míg zúgva kattog a forró kerék,
cikázva lobban sok-sok ferde kép,
és lát, ahogy nem látott sose még:
Mint aki a sínek közé esett…
a végtelent, a távol életet
búcsúztatom, mert messze mese lett,
mint aki a sínek közé esett:
Mint aki a sínek közé esett –
vad panoráma, rémes élvezet –
sínek között és kerekek között,
a bús idő robog fejem fölött,
és a halál távolba mennydörög,
egy percre megfogom, ami örök,
lepkéket, álmot, rémest, édeset:
Mint aki a sínek közé esett.
Egy röpke pillanat felvázolása a vers. Ez a pillanat szimbolikus értelmű. A gyermek számára úgy tűnik, mintha végtelen hosszú lenne az élet, a felnőtt azonban tudja, hogy az élet véget fog érni. Az ő számára már múltba vész („messze mese lett”) a gyerekkori érzés, hogy az élet végtelen.
A cím tragikus: pillanatokon belüli halál vár arra, aki a sínek közé esik. Ekkor fut át rajta az élet teljessége, amit eddig átélt. Leperegnek az addigi életének nagy pillanatai a szeme előtt, mielőtt meghal. Pillanatnyi, tűnő s mégis számára ez örök. Kicsit jelenségszerű.
A mű szabad vers képzetét kelti, holott vannak rímei, ritmusai. A rövid és hosszú szótagok zaklatottak: a lírai én zaklatott belső lelkiállapotát fejezik ki. Időmértékes verselésű.
5-ször ismételt, kiemelt hasonlat a halál, amely nyomatékossá teszi a vershelyzetet. A vers ugyanis a halál előtti utolsó pillanatot villantja fel, és arra az általánosan elfogadott vélekedésre épül, hogy az ember a halál közelében újra végigéli a múltját, a lényeges, feledhetetlen dolgokat. Megragadja a futó, elmosódó képek közül a lényegeset.
A beszélő ebben a lelkiállapotban különlegesen tisztán lát, ezt a tisztánlátást jelzi a „lát, ahogy nem látott sose még” sor. Az emlékezés a múlttal való szembesülést is jelenti, és a lírai énnek arra is igénye van, hogy a lényeges dolgokat megragadja, összegezze. De látszólag csak a pillanatnyi benyomást próbálja rögzíteni („egy percre megfogom, ami örök”), ez impresszionista vonás.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Kosztolányi Dezső: Mint aki a sínek közé esett (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>