Az Esti Kornél című novelláskötet 1933-ban jelent meg és 18 fejezetet tartalmaz. Kosztolányi az 1920-as években kezdte írni az Esti Kornél-novellákat, a legkorábbi fejezet 1925-ben készült el, a későbbiek az 1936-os Tengerszem című kötet egyik ciklusában (Esti Kornél kalandjai) láttak napvilágot, amely 17 db Esti Kornél-novellát tartalmaz.

A címszereplő, Esti Kornél nem teljesen azonos Kosztolányi Dezsővel, de mégiscsak hasonmása, alteregója (mint Krúdynak Szindbád). Talányos, rejtélyes alak, maga is költő, mint Kosztolányi. Karakterét az Első fejezetből lehet jobban megérteni.

Kosztolányi felesége a férjéről írt életrajzi regényben azt állítja, hogy Esti Kornél az író érzelmes, polgári énjének csúfondáros mása, aki kimondja és megteszi mindazt, amit Kosztolányi csak szeretne. Esti Kornél regényesen szabad életet él Kosztolányi helyett, aki ül az íróasztalnál és dolgozik, és a mindennapi robotot végzi.

Tehát Esti Kornél része Kosztolányi énjének, de mégsem azonos vele. Az író lázadó, anarchikus hajlamait éli ki, amelyeket Kosztolányinak a polgári élet, a társadalmi szokások miatt el kellett fojtania. Ő az író másik énje, a gyermek a felnőttben. Kosztolányi énjének elfojtott fele, melyet eltakartak a különböző magára erőltetett szerepek, a józan élet, a logika, az illem, de amelyet újra felfedezett a halál felé közeledve.

Az Esti-novellák sem jellegük, sem művészi értékük alapján nem egységesek. Vannak köztük olyanok, amelyekben Esti Kornél nem is szerepel, hanem csak elmesél egy érdekes történetet törzshelyén, a Vipera kávéház különtermében.

Az Esti-novellák műfajilag is nagyon változatosak, a novella műfaj legkülönfélébb változatait képviselik. Kosztolányi szakítani akart az elbeszélő próza tradícióival, ezért szándékosan laza szerkezetű művet hozott létre. Nehéz eldönteni, hogy az Esti Kornélt egy „széttördelt” regényként vagy „regényesített” novellafüzérként olvassuk.

Az Esti Kornél-novellák különlegessége, hogy a fikció szerint „ketten írják” őket: „Legyünk társszerzők. Egy ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is, éljen is.” Esti Kornél az, aki a történeteket „hozza”, aki átélte az eseményeket, aki „él”, a másik, megnevezetlen narrátor pedig az, aki megírja és értelmezi Esti Kornél élményeit. Ez az alaphelyzet egy többsíkú, ellentmondásos szövegvilágot hoz létre.

Tehát a novelláknak két elbeszélőjük van: a megnevezetlen narrátor és Esti Kornél, akik valójában hasonmások (nem különálló személyekként, hanem egyetlen személy két egymást kiegészítő oldalaként léteznek).

Kettejük közül Esti Kornél egyben szereplője, hőse is a történeteknek, amellett, hogy ő a másodlagos elbeszélő is. Első személyben, visszatekintő (retrospektív) szemszögből adja elő az eseményeket. A szöveg hol úgy utal rá, mint lehetséges íróra, hol úgy, mint olyan emberre, aki már nem tud írni, vagy aki az ember a költőben.

Kosztolányi tehát különválasztja az „elbeszélt én” és az „elbeszélő én” alakját és megteremti az önreflexió lehetőségét. Esti Kornél ugyanis mint szereplő reflektálhat önmagára, hiszen a történetek hőse saját múltbeli énje, akinek nyilvánvalóan „belelát a fejébe”, és akit elbeszélőként értékelhet is, értelmezheti a tetteit stb. Tehát adott egy értelmező-önértelmező jelleg.

Esti Kornél arra kéri az elsődleges elbeszélőt, hogy közös művük legyen egyszerre útirajz, életrajz és regény is. De figyelmezteti: „Egyet azonban kikötök. Össze ne csirizeld holmi bárgyú mesével. Maradjon minden annak, ami egy költőhöz illik: töredéknek.”

Így aztán a novellák laza kapcsolatban vannak egymással (önállóan is olvashatók), csupán Esti Kornél személye köti őket össze. Ugyanakkor a főhős nem olyan állandó, ill. fejlődő figura, mint egy realista regény hőse.

A novellák sorrendjét akár fel is lehetne cserélni, mert annyira lazán kapcsolódnak egymáshoz. Nincs se folytonosság a történetek között, se ok-okozatiság, ezért az elemzők többsége inkább novellafüzérnek tartja az Esti-történeteket, mint regénynek.

Ami a novellák között folytonosságot teremt, az inkább a kihagyás (hiány), a helyettesítés (metaforikus utalásrend) és az ismétlés (pl. helyzetek, motívumok ismétlődése). Gyakoriak az öntükröző alakzatok is (pl. mind az elbeszélő, mind a címszereplő író), és gyakoriak az irodalmiságra, az írás műveletére utaló szóképek is (pl. „A tó a cölöpépítmények, védőgátak keretében porcelán tintatartóhoz hasonlított, melyben világoskék tinta hullámzik.”)

A kihagyásos, ismétléses prózatechnika és a történetek idejének széttördelése a mozaikosság érzetét eredményezi. Ezt a mozaikosság-jelleget Esti Kornél tudatosan vállalja a bevezető fejezetben, mikor azt mondja, hogy maradjon minden töredékben.

Ami a témát illeti, Kosztolányi ősrégi toposzt elevenít fel: ez az utazás toposza idegen tájakon. Az Esti-novellákat a címszereplő személyén kívül az utazás helyzete tartja össze. Utazásai során Esti Kornél találkozik sorsokkal, szituációkkal, mindez azonban a 20. századi ember életérzésével van előadva.

A legtöbb szituáció jelképes értelmű, túlmutat önmagán. Egyszerre értelmezhető az elsődleges jelentésében és metaforikusan is. Érezhető, hogy ezek a helyzetek az ember életútjának helyzetei, általánosító érvényük van. Az utazás tehát az emberi életet, az ember életútját jelképezi.

Az Első fejezet zárlatából megtudjuk, hogy az elbeszélő gyorsírással írt jegyzetei alapján és emlékezetére hagyatkozva idézte fel és vetette papírra a történeteket, és Esti Kornél útmutatásai alapján rendezte el őket. Vagyis az elbeszélt események időpontja és az elbeszélés időpontja különbözik. Ezáltal az elbeszélő eltávolítja magától a leírt történeteket. Ez az elbeszélői helyzet szabja meg az egyes novellák kompozícióját.

Kosztolányi játékosan, ironikusan, eltúlozva és sajátos nézőpontból mutatja be a világ és az élet dolgait. Esti Kornél egy olyan szerep volt a számára, amely lehetőséget adott neki szabadon kezelni a tabukat, kicsúfolni a saját elveit és mások elveit is.

Játékos könnyedségbe menekült és a tabuk fölé emelkedett, akárcsak az Esti Kornél éneke című versében, amelyben egy ízlésnek, a latin világosságnak, a francia szellemességnek kelt védelmére.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!