Kosztolányi Dezső: Édes Anna (elemzés)
A gyilkossághoz vezető okok rendszere
- baljós kezdet: Anna már első belépésekor irtózik a lakás illatától
- Ficsor, Anna keresztapja, kényszeríti Annát, hogy elhagyja azt a helyet, ahol előzőleg szolgált, és Vizyékhez szegődjön. Ficsor ezzel kiengesztelni akarja Vizyéket, saját érdekét nézi, nem a lányét.
- Annát tehát elszakítják azoktól az emberektől, akik szerették: előző munkaadójának kisgyermekétől, és kiszakítják otthoni közegéből, falusi környezetéből is. (Két gyerekutalás is van a szövegben: a kisfiú, akire Anna az előző helyén vigyázott, és Piroska, Vizyék halott kislánya. Ezek az utalások a boldog, harmonikus gyerekkort jelentik Kosztolányinál.)
- Vizyné átvizsgálja Anna ruháját, holmiját, örökös gyanakvása lelkileg megterhelő Annának
- Jancsi úrfi kihasználja a lányt, csupán szórakozásból lefekszik vele, aztán mikor Anna teherbe esik, a bajban magára hagyja, sőt, kényszeríti, hogy vetesse el a gyermekét (szerelmi csalódás)
- Anna soha nem kap kimenőt, mindig embertelenül bánnak vele, gépnek tekintik, mintha nem lennének érzelmei
- Vizyék megtiltják Annának, hogy férjhez menjen a kéményseprőhöz, mert akkor elveszítenék a tökéletes cselédjüket.
Ugyanakkor ez csak látszólagos lehetőség Annának: a házasság segítene neki megszabadulni a cselédléttől és tisztességes életet élni, de Anna nem szerelmes Báthory úrba, ezért ha férjhez megy hozzá, azt a döntést józan megfontolás és gyakorlatias érvek alapján kellene meghoznia (a férfinak asszony kell, a gyereknek anya). Ez megalkuvás lenne, kompromisszum, ezért engedi magát Anna olyan könnyen lebeszélni a házasságról.
- gazdái többször is kinevetik, megalázzák Annát
Érdemes rajta elgondolkozni, hogy a mai ember meddig bírná ki, ha annyi megaláztatás érné, mint Annát. Mi mikor mondanánk ki Anna helyében, hogy „elég!”? Az emberi tűrőképesség különleges tulajdonság, emiatt is érdekes a regény.
Az értékek viszonylagossága és a tettek megítélhetősége
A tárgyalási jelenetben hallott vallomások különböző nézőpontból magyarázzák Anna tettét, ezzel végső soron elfedik a bűntény valódi okát. Tehát eleve adott egy bizonytalanság, amit fokoz az írói alkotómódszer és az elbeszélői nézőpont külsődlegessége.
Mint mondtuk, az elbeszélésmód azt sugallja, hogy a személyiség nem áthatolható és nyelvi eszközökkel nem közvetíthető. Ám ha ez így van, akkor a tettek megítélése is bizonytalanná válik. Ezért a regény világában az értékek viszonylagosak: Anna gyilkosságot követett el, ugyanakkor erkölcsileg mégsem ő az elítélendő, hanem Vizyék.
Erre a viszonylagosságra Moviszter hívja fel a figyelmet, ő utal a gyilkosság egyik valóban lehetséges indítékára: „nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. (…) Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele.”
Moviszter elszigetelten képvisel egy értéket: a keresztény irgalmat tartja feltétlen és egyedüli értéknek. Azonban ez az érték nem érvényesül a regény világában.
A regény értelmezési lehetőségei
- A legtöbb irodalomkutató lélektani regénynek tartja, mely azt írja le, hogyan jut el Anna a gyilkosságig.
- Társadalmi regényként is felfogható, mivel Kosztolányi az úr-szolga viszonyt ábrázolja és a cselédek kiszolgáltatottsága áll a középpontban.
- Van olyan vélemény, mely szerint a regény a szerző politikai meggyőződését fejti ki leginkább. Ugyanis nagy társadalmi változások történnek a mű elején: a Tanácsköztársaság megbukik, előkerülnek a kommün alatt rejtegetett ezüstneműk, az urak újra urak lettek, újra lenézték a cselédeket. Ha nem így történt volna, Anna is másképp viszonyult volna gazdáihoz.
Maga Kosztolányi elutasította azt, hogy regényét az úr-cseléd problematikára egyszerűsítsék le. Ő azt akarta bemutatni, hogy „a gyilkosságnál is nagyobb bűn, ha valaki embertelen, ha valaki durva, ha valaki fennhéjázó, amiért egy kés sem elég megtorlás, és a legnagyobb erény a lényegbehatoló, figyelmes tisztaszívűség, mert többet, gyökeresebbet úgysem tehetünk ezen a földön.”
Az Édes Anna utóélete
Megfilmesítették Fábri Zoltán rendezésében 1958-ban. A kor híres színésznője, Törőcsik Mari játssza benne Annát. Vizyné szerepében Mezei Mária látható.
Azt nem értettem a záró fejezetben,hogy Kosztolányi miért írta le magát,mint egy köpönyeg forgató,gerinctelen ember? Mit akart ezzel üzenni az olvasónak?
Ez egy ironikus befejezés, nem szó szerint kell érteni. Druma Szilárd beszélget a korteseivel és ők mondják Kosztolányiról, nem az író magáról. A szavaik valójában őket minősítik, és nem az írót. Druma Szilárd a Horthy-rendszer híve, és mivel Kosztolányi csalódott a Horthy-rendszerben, Druma jelleme (cinizmusa) által azt akarja kifejezni, hogy a rendszer hívei hitvány emberek. Szóval ez a befejezés leginkább a rendszernek szóló kritika.
Elméletileg ez egy legendából ered, miszerint Kosztolányi politikailag mindig azon az oldalon állt, ahol lefizették, hogy amellett döntsön, így saját magát egy köönyegforgató embernek nevezte.
Szerintem ott kezdődik az egész tragédia, mikor Anna ott kényszerül hagyni a falut, a természetes közegét, ahol boldog lehetne. Ahol egyenrangú lenne a többi emberrel, udvarlót találna magának és férjhez menne. Nem születik minden ember szolgalelkűnek, mint Ficsor, Anna sem.