Kosztolányi Dezső: Édes Anna (elemzés)
A gyilkossághoz vezető okok rendszere
- baljós kezdet: Anna már első belépésekor irtózik a lakás illatától
- Ficsor, Anna keresztapja, kényszeríti Annát, hogy elhagyja azt a helyet, ahol előzőleg szolgált, és Vizyékhez szegődjön. Ficsor ezzel kiengesztelni akarja Vizyéket, saját érdekét nézi, nem a lányét.
- Annát tehát elszakítják azoktól az emberektől, akik szerették: előző munkaadójának kisgyermekétől, és kiszakítják otthoni közegéből, falusi környezetéből is. (Két gyerekutalás is van a szövegben: a kisfiú, akire Anna az előző helyén vigyázott, és Piroska, Vizyék halott kislánya. Ezek az utalások a boldog, harmonikus gyerekkort jelentik Kosztolányinál.)
- Vizyné átvizsgálja Anna ruháját, holmiját, örökös gyanakvása lelkileg megterhelő Annának
- Jancsi úrfi kihasználja a lányt, csupán szórakozásból lefekszik vele, aztán mikor Anna teherbe esik, a bajban magára hagyja, sőt, kényszeríti, hogy vetesse el a gyermekét (szerelmi csalódás)
- Anna soha nem kap kimenőt, mindig embertelenül bánnak vele, gépnek tekintik, mintha nem lennének érzelmei
- Vizyék megtiltják Annának, hogy férjhez menjen a kéményseprőhöz, mert akkor elveszítenék a tökéletes cselédjüket.
Ugyanakkor ez csak látszólagos lehetőség Annának: a házasság segítene neki megszabadulni a cselédléttől és tisztességes életet élni, de Anna nem szerelmes Báthory úrba, ezért ha férjhez megy hozzá, azt a döntést józan megfontolás és gyakorlatias érvek alapján kellene meghoznia (a férfinak asszony kell, a gyereknek anya). Ez megalkuvás lenne, kompromisszum, ezért engedi magát Anna olyan könnyen lebeszélni a házasságról.
- gazdái többször is kinevetik, megalázzák Annát
Érdemes rajta elgondolkozni, hogy a mai ember meddig bírná ki, ha annyi megaláztatás érné, mint Annát. Mi mikor mondanánk ki Anna helyében, hogy „elég!”? Az emberi tűrőképesség különleges tulajdonság, emiatt is érdekes a regény.
Az értékek viszonylagossága és a tettek megítélhetősége
A tárgyalási jelenetben hallott vallomások különböző nézőpontból magyarázzák Anna tettét, ezzel végső soron elfedik a bűntény valódi okát. Tehát eleve adott egy bizonytalanság, amit fokoz az írói alkotómódszer és az elbeszélői nézőpont külsődlegessége.
Mint mondtuk, az elbeszélésmód azt sugallja, hogy a személyiség nem áthatolható és nyelvi eszközökkel nem közvetíthető. Ám ha ez így van, akkor a tettek megítélése is bizonytalanná válik. Ezért a regény világában az értékek viszonylagosak: Anna gyilkosságot követett el, ugyanakkor erkölcsileg mégsem ő az elítélendő, hanem Vizyék.
Erre a viszonylagosságra Moviszter hívja fel a figyelmet, ő utal a gyilkosság egyik valóban lehetséges indítékára: „nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. (…) Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele.”
Moviszter elszigetelten képvisel egy értéket: a keresztény irgalmat tartja feltétlen és egyedüli értéknek. Azonban ez az érték nem érvényesül a regény világában.
A regény értelmezési lehetőségei
- A legtöbb irodalomkutató lélektani regénynek tartja, mely azt írja le, hogyan jut el Anna a gyilkosságig.
- Társadalmi regényként is felfogható, mivel Kosztolányi az úr-szolga viszonyt ábrázolja és a cselédek kiszolgáltatottsága áll a középpontban.
- Van olyan vélemény, mely szerint a regény a szerző politikai meggyőződését fejti ki leginkább. Ugyanis nagy társadalmi változások történnek a mű elején: a Tanácsköztársaság megbukik, előkerülnek a kommün alatt rejtegetett ezüstneműk, az urak újra urak lettek, újra lenézték a cselédeket. Ha nem így történt volna, Anna is másképp viszonyult volna gazdáihoz.
Maga Kosztolányi elutasította azt, hogy regényét az úr-cseléd problematikára egyszerűsítsék le. Ő azt akarta bemutatni, hogy „a gyilkosságnál is nagyobb bűn, ha valaki embertelen, ha valaki durva, ha valaki fennhéjázó, amiért egy kés sem elég megtorlás, és a legnagyobb erény a lényegbehatoló, figyelmes tisztaszívűség, mert többet, gyökeresebbet úgysem tehetünk ezen a földön.”
Az Édes Anna utóélete
Megfilmesítették Fábri Zoltán rendezésében 1958-ban. A kor híres színésznője, Törőcsik Mari játssza benne Annát. Vizyné szerepében Mezei Mária látható.
Azt nem értettem a záró fejezetben,hogy Kosztolányi miért írta le magát,mint egy köpönyeg forgató,gerinctelen ember? Mit akart ezzel üzenni az olvasónak?
Ez egy ironikus befejezés, nem szó szerint kell érteni. Druma Szilárd beszélget a korteseivel és ők mondják Kosztolányiról, nem az író magáról. A szavaik valójában őket minősítik, és nem az írót. Druma Szilárd a Horthy-rendszer híve, és mivel Kosztolányi csalódott a Horthy-rendszerben, Druma jelleme (cinizmusa) által azt akarja kifejezni, hogy a rendszer hívei hitvány emberek. Szóval ez a befejezés leginkább a rendszernek szóló kritika.
Szerintem ott kezdődik az egész tragédia, mikor Anna ott kényszerül hagyni a falut, a természetes közegét, ahol boldog lehetne. Ahol egyenrangú lenne a többi emberrel, udvarlót találna magának és férjhez menne. Nem születik minden ember szolgalelkűnek, mint Ficsor, Anna sem.