Az Édes Anna alapötlete Kosztolányi feleségétől származik, aki felvetette, hogy milyen jó lenne egy tökéletes cselédlány, aztán ráébredt, hogy ennek végzetes következményei lehetnek. Az írónak megtetszett a téma, így hozzáfogott a regényhez, melyet a Nyugat közölt folytatásokban 1926. július 1-jétől. Ez Kosztolányi utolsó regénye.

Egy másik forrás szerint egy újságcikk szolgált a regény alapjául. A cikk egy újsághír volt arról, hogy egy cseléd megölte a gazdáit. A regényre Freud munkássága is erősen hatott.

Az Édes Anna műfaja, témája, stílusa

Az Édes Anna műfaja lélektani regény, témája egy kettős gyilkosság. A téma ellenére nem krimiről van szó, mert nem a gyilkos kilétét nyomozzák a regényben, hanem az író azokat a lelki folyamatokat elemzi, amelyek Annát a gyilkosságig elvezették.

Azt mutatja be, ahogy egy jólelkű, dolgos parasztlány mintacseléddé válik. Az élete csupa kényszer és kiszolgáltatottság. Abba beletörődik, hogy állandóan dolgoznia kell, de ösztönei tudat alatt tiltakoznak az ellen, hogy teljesen birtokolják.

Gépként kezelik, nem emberi lényként, de semmilyen módon nem tud ebből a helyzetből kitörni. Nincs, akit szerethetne, és mivel vagyona sincs, dolgoznia kell. És úgy tűnik, jogai sincsenek.

A mű középpontjában az úr-szolga viszony bemutatása áll, ugyanakkor nem társadalmi regényről van szó. Inkább lélektani, mert egy emberi sorsot ábrázol: a kiszolgáltatottságot, a közömbösséget. Szintén problémaként veti fel a részvét és a szánalom hiányát.

A regény realista stílusú. Az irodalomban ismétlődő téma az úr-szolga viszony, Kosztolányi regénye mégis kuriózumnak számít a magyar irodalomban.

Az Édes Anna címe, helyszíne, cselekménye, elbeszélésmódja

Cím. A cím a főhős neve. Ez a név beszélő név: arra utal, hogy a főhős kedves, szerény, jólelkű.

Helyszín. A regény helyszíne konkrétan meg van adva: Budapest, Krisztinaváros, Attila u. 238. (ez valóságos helyszín). Vizyék lakása azonban, ahol a cselekmény nagy része zajlik, már fiktív helyszín.

Időpont. A cselekmény időpontja: 1919. július 31-én kezdődik. A Tanácsköztársaság bukása után vagyunk, a nyitó fejezetben Kun Béla tűnik fel, aki a kommün bukása után elmenekül Budapestről. Mintegy önmaga karikatúrájaként jelenik meg, a városi pletyka így örökítette meg menekülését.

Anna augusztus 14-én kerül a Vizy családhoz. A gyilkosságra 1920. május 28-án éjszaka kerül sor, majd következik a főtárgyalás és az itélethozatal. A regény eseménysora 1922 őszén zárul.

Elbeszélésmód. A regényben az ún. gyakorító elbeszélés uralkodik. Ez azt jelenti, hogy az író csak egyszer mond el olyan eseményeket, amelyek egyébként többször megismétlődnek. (Pl. „Rárakott a kályhára, fújta, legyezte a kötényével, de a tűz csak pislákolt, fojtó füstöt terjesztett, tele lett vele a lakás. Mindig így ment ez, minden áldott nap, hol az egyik, hol a másik szobában.”)

Ez a narrációs technika fokozza a feszültséget, ezért döntő szerepe van, hiszen épp a lappangó, felszín alatti feszültségek okozzák a tragikus végkimenetelt. A feszültségek forrása pedig a monoton, szünet nélküli ismétlődés.

Az elbeszélés tempója

A tempó nem egyenletes.

• Az expozíció késleltetett: a főhős csak a 6. fejezetben jelenik meg (addig csak beszélnek róla, emlegetik, várnak rá). Az epikus szövegekben szokatlan ez a nyújtott késleltetés.
• Az Anna beilleszkedését elbeszélő rész gyors tempójú.
• Az úrfi és a cselédlány románca részletesen van bemutatva (4 nap eseményeit öleli fel).
• A gyilkosság éjszakája szintén részletező.
• A befejező fejezetek nagy léptékűek, vázlatosabbak.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!