Az Azon az éjjel című vers 1910-ben keletkezett és A szegény kisgyermek panaszai című kötetben jelent meg. A kötetnek számos darabjában központi téma a halál, ahogy ebben a versben is, melynek nem mindennapi hangulata van. A gyermek Kosztolányi élménye jelenik meg benne: nagyapja halálának éjszakáját és a másnap reggelt írja le.

A költő félt szigorú apjától, viszont rajongással szerette a nagypapáját, Kosztolányi Ágostont, akivel szoros kapcsolatban volt. Az öreg meghatározó szerepet játszott neveltetésében: ő tanította írni-olvasni és angolul, és rengeteget mesélt neki (érdekes élete volt, pl. részt vett a szabadságharcban: 23 évesen Bem tábornok seregében szolgált honvéd századosként, ott, ahol Petőfi őrnagy volt, aztán emigrációban volt Kossuthtal Törökországban).

Azon az éjjel című versében harsány hangú, viharos természetű, 61 éves nagyapja elvesztését örökítette meg a költő. Akárcsak a ciklus többi darabjában, itt is a gyermeki nézőpont uralkodik.

Azon az éjjel

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzadó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.

Egy nyomasztó, különös, súlyos éjszakát mutat be, nagyapja halálának éjszakáját. Az eseményeket a gyermek nézőpontjából láttatja, pl. leírja, milyen teendőket végeztek a halott körül, felkötötték kendővel az állát, szemére egy babonás szokás szerint rozsdás pénzérmét tettek.

A vers szerkezete anaforikus. A maga monotonitásában ráolvasásszerű hatást tesz. Kiemelésszerű és biblikus jellegű (angyal-hasonlat). A beszélő folyton emlegeti azt az éjjelt, ezáltal az „éjjel” szó kiemelkedik.

Kifejezőeszközök: hasonlat, ismétlés, megszemélyesítés („vergődtek… a szavak”), szinesztézia („fülledt szavak”). Ellentét feszül a zaklatott, mozgalmas reggel (földúlt szoba, sürögtek) és a halál utáni nyugalom között.

Stílusa impresszionista, egy benyomást közvetít. De a romantika motívumai is visszaköszönnek (éjszaka, holdfény, borzadás, homály stb.).

A versnek rendkívül különleges atmoszférája van, nyomasztó és végzetszerűséget sugall.

Érezni benne a gyermek ijedelmét, ahogy találkozik a halállal. Éjszaka fél a sötétben, fölzaklatott idegeivel úgy érzékeli, mintha az órák összevissza vernének, és sápadtan nézi, ahogy reggel a siratók, a rokonok összegyűlnek, a mosónék sürögnek-forognak, s elvégzik a szokásos feladatokat a halott körül.