Kölcsey legfőbb tanításai:

• „Szeretni az emberiséget; ez, minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele.” Az emberiség egy nemzetség számtalan háznéppel, melynek minden tagja rokonunk. Szeretni kell őket, de nem egyformán.
• „Szeresd a hazát!” A haza minden szeretet és vágy (óhajtás) tárgyainak összessége, a legszentebb kapcsolatokkal egybefoglalt emberek társasága (szülőház, szülőföld, szülők, hitves, gyermek, barátok, rokonok, polgártársak), és minden, ami a szívnek kedves (édes emlékek, megszokás, haszon, szeretet). A haza nyújt az ember számára birtokot (otthont), ad lehetőséget bátor életet élni, s ad önérzetet. Aki nem szereti a hazáját, az száműzött mindenhol, mert a lelke üres.
• „… minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van.” Ne önmagadért, hanem a hazáért fáradj, dolgozz! Ha a szükség úgy hozza, akkor mindent, amit szeretünk (javak, kincsek, család, élet) fel kell áldozni a hazáért.
• „társaságban született ember nem önmagáé.” Azaz a társadalomba született embernek, ha élni akar a társadalom jótéteményeivel, tennie is kell a társadalom fennmaradásáért.
• „Törekedjél ismeretekre! de ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek.” Azaz csak átgondolt, jó ítélőképességgel és ízléssel kiválogatott, rendbe szedett ismereteket szabad magunkba szívni. Ezek vernek bennünk mély gyökeret és óvnak meg a felületességtől. A kor sok ismeretet kíván, de nem felületeset.
• „Tudományt a munkás élettel egybekötni: ez a feladat, mire a köztársaság férfijának törekedni kell.” És meg kell próbálnia a jelenkorra (kortársaira) hatni.
• „… az ékesszólás, s mindaz, ami erre megkívántatik, oly szükség, mi nélkül közdolgokban résztvevő polgár közvetlen nem hat.” A szónoki képesség elengedhetetlen, mert a szónoki beszéd közvetlenül hat a közdolgokban résztvevő polgárra. Ezért fiatalkorban meg kell tanulni, megismerkedni Démoszthenész athéni és Cicero római szónokkal.
• „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog. Tiszteld s tanuld más mívelt népek nyelvét is”, főleg a görögöt és a latint, „de soha ne feledd, miképen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.” Vagyis az anyanyelvünket tökéletesen kell ismerni, hibátlanul kell használni és szépen, kifejezően beszélni. Más nyelveket is tisztelni és tanulni kell, de a sajátunkat kell tudni, tisztelni és szeretni a legjobban.

A Parainesis jelentősége: Kölcsey világnézetének végakaratszerű összefoglalása a mű. A magyar próza klasszikus remeke. „Eszmei gazdagsága, nagy távlatai, érzelmi átfűtöttsége, stílusának zenéje elbűvölő szépségű alkotássá teszik, mely mindmáig nem veszített varázsából” (Szauder József).

A mű utóélete, intertextuális kapcsolat: Kölcsey gondolatait nagy kortársai viszik és építik tovább. Különösen Eötvös József, akinek első regénye, A karthausi a következő tanulsággal zárul: „Csak az önösnek nincs vigasztalása e földön.” Ez rímel a Parainesis következő gondolatára: „Fáradj a hazáért, s nem tenmagadért; így nem leszen okod panaszkodni. Ki magáért fárad, gyakran csalatkozik, ki lelke erejét hazájának szenteli, annak tettei előbb-utóbb sikerrel koronáztatnak meg; s a siker felől az emberiség elismert haladása biztosít.”