Szerkezet: a Parainesis a címzett megszólításával és egy személyes bevezetővel kezdődik. Saját életére visszatekintő vallomása után Kölcsey arra figyelmezteti ifjú olvasóját, hogy felnőtt korában sok csalódás fogja érni, de akkor se veszítse el szilárd hitét az erényben, ha illúziói szertefoszlanak.

Az életbe kilépve kedvetlenül kell majd tapasztalnia, hogy „miképen a legszentebb nevek vagy megtapodtatnak, vagy álorca gyanánt használtatnak gonosz célokat eltakarni.” De ezek miatt mégsem szabad „az erkölcsiség azon ideáját, mit a bölcsek rénynek neveznek vala, hiú képzeménynek tartani.”

Kölcsey hitét az emberiség folyamatos fejlődésében nem rendítették meg sem a politikai pályán szerzett tapasztalatai, sem a történelemből levonható tanulságok. „Küzdés az élet!” – hirdette ő is a reformkor egyik nagy jelszavát.

Az értekezés szövegében 2 nagy részt különíthetünk el:

Az 1. egység egy szigorúan szerkesztett, hat felszólító tételmondatot kifejtő-értelmező rész.

A 2. egység egy lazább, gnómasorozatból álló rész.

A gnóma (görög. „gnómé”= felismerés, megérzés, ítélet, latin: szentencia=életbölcsesség) ókori műfaj, életbölcsesség, szállóige, melyet irodalmi forrásból merítettek. A művelt emberek filozófiai jellegű szemléletéből indul ki, és retorikai, valamint logikai eszközökkel él. Később az antik műfajt mintának tekintve már nem csak irodalmi forrásból merített életbölcsességet hívtak így, hanem élettapasztalatot összegző, erkölcsi-tanító jellegű rövid szövegeket is.

A zárlatban a szerző elköszön („szeretett gyermek, isten veled!”). Kifejti, hogy az emberiség szeretete és az „örök sors” iránt való bizalom majd vigasztalni fog a füstbe ment reményekért.

A Parainesis alapgondolatai:

• Az ember nem lehet boldog, ha csak önmagának él. A legfőbb polgárerény az emberiség szolgálata. Önzetlenül másoknak (emberiség, haza, család) kell szentelni az életünket.
• Az emberiségért ki-ki hazája szolgálatával tehet legtöbbet. Kölcsey történelemszemlélete a nemzet és az emberiség végtelen haladásának elképzelésére épül, s ennek rendeli alá az egyén életét.
• Az ember célja nem a boldogság, hanem a cselekvés, a tett. Ugyanis a lélek harmóniáját a cselekvésben lehet megtalálni. Ne vadászd a hírnevet és a dicsőséget! Ha valóban nagy ember leszel, akkor ezek maguktól meg fognak jönni.
• A fentiekből fakadó lelki nyugalmat nevezhetjük legfeljebb boldogságnak. A boldogság bizonytalan értelmű szó, a nemes törekvések érzése adhat nyugalmat, s ez a boldogság. Azaz a boldogság nem más, mint lelki nyugalom, amely a teljesített kötelesség érzéséből fakad. Ezzel kell megelégedni boldogság címszó alatt. A boldogságot ugyanis nem keresni kell, hanem tettek következtében elnyerni. A boldogságot sokan azért nem érik el, mert azt tűzték ki célul, ami eszköz kellett volna csak legyen.

A boldogság nem tart örökké: keserűséggé lesz vagy unalomba megy át. Az ember nem lehet általánosan boldog.

A mű üzenete: „Minden egyes ember, még a legnagyobb is, parányi része az egésznek, s minden rész az egészért lévén alkotva: azért kell munkálnia is.” Rész-egész viszony. Az emberiség óceán, egy ember csak buborék. A buborék csak feltűnik és már szét is pattan, ilyen egy ember élete. Így a fő cél ne a saját boldogságunk legyen, hanem egy felsőbb jóért való küzdelem. Így ha életünk szenvedéssel van is tele, talán a jövőben a nemzetnek majd boldogságot hoz a munkálkodásunk.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!