Kölcsey Ferenc: Himnusz (elemzés)
Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye 1823. január 22-én keletkezett Csekén. Január 22-e, a Himnusz születésének napja a Magyar kultúra napja.
A Himnusz nem csupán egy vers, hanem nemzeti himnuszunk is, mely valahányszor elhangzik, átérezzük nemzeti hovatartozásunkat, magyarságunkat. A magyarság nemzetté válása idején keletkezett, és az idők folyamán nemzeti önazonosságunkat, összetartozásunkat kifejező első számú közös énekünkké vált.
Keletkezésének történelmi háttere: 1820-ban forradalmi megmozdulások voltak Nápolyban, Spanyolországban, s ennek hatására Metternich újoncköveteléssel és a hadiadó két és félszeresére emelésével állt elő. Az ellenállásra erőszakos lépés volt a válasz. Ebben a válságos történelmi szituációban lépett fel a költő a közösség nevében a nemzet sorsának jobbításáért.
Kölcsey élethelyzete ekkor: elszigetelten élt vidéki birtokán, hiányzott neki a megfelelő szellemi-intellektuális közeg. A magányos, öngyötrő ember eszményeire a nemzeti, történelmi témában talált rá. A szentimentális vonulat háttérbe szorult költészetében, megerősödött közéleti lírája.
Kölcseyt kortársai hazaszeretete, erkölcsi tisztasága, műveltsége, tehetsége, szorgalma miatt már-már eszményi alaknak tartották. Wesselényi Miklós azt mondta róla 1838-ban: „Nem közénk való volt.” Kossuth Lajos pedig így vallott róla: „Mikor aztán ökölbe szorított jobbját emelve, úgy állott, mint egy túlvilági lény, kinek szellemszavát közvetlenül lelkünk lelkével véltük hallani.”
Fogadtatás, utóélet: A Himnusz nyomtatásban 1829-ben jelent meg az Aurora folyóiratban. Születése előtt két középkori eredetű egyházi népének töltötte be a nemzeti ének szerepét: a Boldogasszony anyánk… kezdetű Mária-himnusz és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga… kezdetű, Szent Istvánhoz és a magyar szentekhez szóló ének.
Az irodalmi közvélemény hamar felismerte a Himnusz jelentőségét, de azt is, hogy nemzeti énekké csak megzenésítés után válhat. Ezért Bartsay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója 1843-ban a Szózat, 1844-ben pedig a Himnusz megzenésítésére írt ki pályázatot.
A pályázatra 13 pályamű érkezett, a bizottság elnöke, Egressy Béni Erkel Ferencnek ítélte a fődíjat 1844. június 15-én. Azóta is az Erkel által komponált dallamra énekeljük nemzeti himnuszunkat.
Az első nyilvános bemutató július 2-án volt a Nemzeti Színházban. Elhangzott augusztus 10-én is az Óbudai Hajógyárban a Széchényi gőzös avatásakor. Kottája szeptemberben jelent meg, s a dallam elterjedt az egész országban.
Az 1848-as szabadságharc idején már nemzeti énekként énekelték. A szabadságharc bukása után betiltották, helyette a császári himnuszt (Gotterhalte) kellett énekelni. 1856. május 13-án hangzott fel újra Szatmárcsekén, a Kölcsey-síremlék avatásakor.
A 20. században, az 1948-at követő kommunista diktatúra idején megint betiltották és új himnusz megírására kérték fel Kodály Zoltánt, aki elutasította a kérést. Az 1956-os forradalomig nem hangozhatott el a Himnusz énekelt változata a hivatalos ünnepségeken.
Himnusz
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
A költemény műfaja himnusz. A szöveg egészét vizsgálva azonban közelebb áll a zsoltárok könyörgő, panaszos hangjához. Egy Istenhez fohászkodó, imaszerű énekről van szó. Hangneme magasztos, hangulata komor, sivár, reménytelen.
Korstílus: klasszicista a vers szerkezeti felépítése, romantikus a nyelvezete, képi világa.
Kifejezőeszközök: romantikus, túlzó metaforák (pl. vérözön, lángtenger), felkiáltások (pl. „S ah”), paradoxon (pl. „Nem lelé / Honját a hazában”), anafora („Hányszor… Hányszor…”), párhuzamok (áldás-átok), ellentétek (pl. bérc-völgy, vár-kőhalom), hiperbolikus képek (pl. „Vert hadunk csonthalmain / Győzedelmi ének”), inverziók (pl. „Bújt az üldözött”).
Nyelvezet: archaizáló.
Beszédmód: bibliai, zsoltáros és krónikás hagyományokat idéz.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
nagyon jo verselemzés
A legjobb vers elemzés. Holnapra kell irnom egy dogát belőle szuper segítség.
Úgy szintén nekem is.