Tetőpont (4. felvonás)

Gertrudis semmibe veszi az emberek elégedetlenségét, gőgjében lenézi alattvalóit. Arról ábrándozik, hogy Európa harmada fölött fog uralkodni.

Melindát elküldi az udvarból, az Ottóval való eset miatt is, de főleg mikor látja, hogy megtébolyodott. Melinda a fejére olvassa összes bűnét, koronák bemocskolójának nevezi, ami nagyon súlyos sértés („megloptad királyi férjedet – kitépted kezéből a jobbágyi szíveket, árúba tetted a törvényt, mártírrá tetted az erkölcsöt, és testvéri indulatból egy szennytelen nyoszolyának eltörése végett, királyházban bordélyt nyitottál.”)

Mikhál ki akarja békíteni Gertrudist és a magyar főurakat, de nem jár sikerrel, a királyné elvakult dölyffel hallgatja, és mivel nem akar neveket elárulni, hogy kik a zendülők, börtönbe veti.

Bánk Mikhál gondjaira bízza kisfiát, Tiborcra pedig az őrült Melindát.

Gertrudis és Bánk nagyjelenetében a királyné gőgös és pökhendi, Bánk kemény szavakkal felelget neki, és emlékezteti, hogy most nem Gertrudisnak van joga uralkodni, mert a király távollétében ő helyettesíti Endrét. Fejére olvassa Ottó bűnét is. Gertrudis megátkozza Bánkot és Melindát.

Felbukkan Ottó, aki Bánkot meglátva rögtön el is szalad, és a nádor üldözni akarja, de Ottó bezárja maga mögött az ajtót, így Bánk csak kiáltozik és dühöng. Dühében megátkozza Ottót is és Merániát is. Meránia azonban Gertrudis hazája is, aki erre dühös lesz, és le akarja szúrni Bánkot. Bánk kicsavarja a tőrt a kezéből és ő szúrja le Gertrudist.

Távozta után megérkeznek a békétlenek, Petur üldözőbe veszi Ottót. Ezzel egyidőben megérkeznek a király seregének előőrsei is.

Megoldás (5. felvonás)

A király megrendülten áll felesége ravatalánál, de gyászolni alig tud, mert egyre újabb aljasságok derülnek ki Gertrudisról.

Először Peturt hiszik a királyné gyilkosának, akit épp emiatt koncolnak fel a merániak. Petur utolsó szavaival megátkozza az alattomos gyilkost, aki megölte a királynét, és a tette miatt neki kell bűnhődnie. Persze, nem tudja, hogy Bánkot átkozza meg, de ezzel már elvitatja tőle az érdemet.

Megérkezik Bánk a király elé és bevallja, sőt, önérzetesen vállalja tettét. Az ország érdekére hivatkozik. („felért az égre a sanyargatott nép jajgatása”), majd arra, hogy Gertrudis segítségével Ottó megtiporta a becsületét, elcsábította a feleségét („ő jónevét ölé meg nemzetemnek rút öccse által”).

Az érkező Myska bán ekkor elmondja, hogy a haldokló Bíberách vallomást tett, és megesküdött, hogy Gertruds nem tudott a porokról, amelyek segítségével Ottó elcsábította Melindát („királyné semmit sem is tudott Ottónak ízetlenkedésiről„). Ezzel Bánk hivatkozási alapja megszűnik, most már mindenki gyilkosként kezeli.

De igazán akkor roppan össze, amikor behozzák Melinda holttestét, akit Gertrudis emberei öltek meg bosszúból (Bánk házát felgyújtották és mindenki benn égett). Bánkban ekkor feltámad az önvád (jogosan), hiszen Melinda halála az ő tettének (a gyilkosságnak) a következménye.

Összeomlásának ugyanakkor több oka is van. Nemcsak a királyné megölését kell vállalnia, hanem annak következményeit is: a vérfürdőt, az anarchiát, az elszabadult indulatokat, mindazt, amitől meg akarta védeni az országot, amikor megpróbálta lecsillapítani a békétleneket. A királyné megölése következtében Petur és Melinda is meghalt, így közvetve az ő haláluk is Bánk lelkén szárad.

Összeroppanásának másik oka a görög tragédiák klasszikus motívuma, mely szerint nincs arányban a bűn a büntetéssel. Nincs racionális, megokolható viszony a kettő között. Bánk a világot uraló isteni törvények kegyetlenségét okolja („Nincs a teremtésben vesztes, csak én”).

A király feladata ítéletet hozni. Először súlyos belső dilemmán megy keresztül, mivel felesége halt meg, akit szeretett, s nem hagyják békében gyászolni.

Átérzi Bánk veszteségét, és felidézi, hogy apja egykor „emberi uralkodásra” intette. Végül belátja, hogy Gertrudis méltán bűnhődött a magyarok elleni vétkeiért, és nem bünteti meg Bánkot. De bár igazolja a tett jogosságát, nem menti fel Bánkot a következmények alól (amelyekért Bánkot terheli a felelősség).

A záró szakasz új dimenziókkal gazdagítja a művet, amely a görög tragédiákat idéző mélységet kap.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!