A mű témája a költői hivatás feltétel nélküli gyakorlása. Évezredes toposzt fogalmaz újra Kassák. A pásztor és a költő találkozása, a háború és költészet viszonyának jellegzetes megfogalmazása Vergilius Kilencedik eklogájára utal: „Úgy tartják, viharban hallgatnak a Múzsák.”

Sajátos költészettörténeti helyzetet teremt, hogy Kassák verse előtt mintegy fél évvel jelent meg egykori tanítványának, Radnóti Miklósnak Első eklogája a Meredek útban, sőt a Kilencedik ekloga is a Pásztori Magyar Vergiliusban az ő fordításában. Ez a mű mindkét megelőző szöveg mintegy végsőkig lecsupaszított váza.

Alapmotívumok:

• az idill képei: pásztor, juhok, hold, völgy, rózsa (de a bukolika csak látszólagos: nem ilyen a világ, ez az idill csak ellenerő a világ gonoszságával szemben)
• a költészet jelképei: furulya, lant
• szerepel Kassák két jellegzetes, kedves motívuma az óra és a madarak

Kifejezőeszközök: metafora, megszemélyesítés, gondolatritmus, paralelizmus, ellentét, fokozás

Érdekes ellentétet mutat az éjszaka képének alkalmazása a versben: az első 2 versszakban a békésen alvó ember és környezete jelenik meg (érzékletes és poétikus pillanatkép), aztán Kassák kitágítja ezt és az éjszaka már a lét időbeliségét hangsúlyozza. A 3-4. strófa éjszaka-képe békés, de fölsejlik mögötte a diszharmónia is: „láthatod a nehéz gyász zászlóit lobogni / s a zaklatott madarakat, amint vergődnek a szélben”.

Számos további ellentét is átszövi a verset: hajnal-éjszaka, kezdet-vég, élet-halál, alvás-élet, magasság-mélység, hegy-völgy, emberi-isteni, reális-misztikus, gyász-jókedv

Retorikai eszközök: bevezetés (megszólítás, felszólítás), érvelés (indoklás), elbeszélés, kitérés, megerősítés, befejezés.

A cím összefoglaló, önmegszólító verset ígér.

A szöveg szervezőelvét a címben is szereplő felszólítás ismétlése adja, e köré (vagy hiánya köré) épülnek fel a szakaszok.

A vers 4 szerkezeti egységből áll.

Az 1. egység (1. strófa) a vershelyzet megteremtése. A lírai én megszólítja a pásztort, létrejön a vers eklogai díszletre emlékeztető tere és ideje, késő este és városhoz közeli táj.

A 2. egység (2. strófa) a verset indító felszólítás megismétlése. Itt a vers tere radikálisan változik, a lírai én széttartó jelentéselemeket kölcsönöz az esthajnali égbolt látványának (óra, hold, Szentlélek ezüst galambja, esthajnali rózsa).

A 3. egység (3. strófa) különös szakasz, mert a versszervező felszólítás hiánya miatt megengedi a pásztor alakjának bevonását a történetbe. Két értelmezési lehetőség egyszerre áll fenn; tarthatjuk e versszakot a megszólított válaszának (a beszélő ugyanis következetesen „pásztor”-nak szólítja partnerét), de tekinthetjük a lírai én kitérőjének is. Innen kezdve a szöveg egységnek tekinti a megszólítót és a megszólítottat („te is és én is”).

A 4. egység (4. strófa) a lezárás. A római aranykorra utaló parafrázis erősíti az ekloga-műfaj eddig is jelen levő elemeit. A vers végkövetkeztetése megerősíti a költői munkára vonatkozó felszólítást.

Ha az életmű közegébe vetítve nézzük a verset, akkor a korábbi harcos költő képe helyett itt inkább a pásztor képe a meghatározó.

A Fújjad csak furulyádat verselés szempontjából sokkal higgadtabb, klasszikusabb folyású szabadvers, mint Kassák első korszakának darabjai.