Munkássága: Karinthy elbeszélőként és lírikusként is jelentős alkotó, de legnagyobb teljesítményének paródiáit tartjuk. Pályáját humoros világszemléletre való hajlama határozta meg.

Írói egyéniségének legfeltűnőbb vonása a kihívó, bizarrba hajló komikus látásmód. Irtózott minden fontoskodástól, irtózott a nagyképűségtől, megvolt a fogékonysága minden logikátlanság kifigurázására. Regényeiben, elbeszéléseiben, humoreszkjeiben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd és a fekete humor irányába alakította tovább. A sikert is paródiagyűjteménye hozta meg számára.

Mégis minduntalan szakítani akart a humorral, a szatírával, s ki akart törni a komoly regény, a komoly novella, a komoly vers irányába.

Magas művészi szintre emelte a komikus irodalmat, de az mindig fájt neki, hogy a közönség csak a szórakoztató irodalommal kapcsolja össze a nevét, és az elgondolkodtató, filozofikus írót nem látják benne. Élete utolsó szakaszában egy noteszbe feljegyezte: „Úgy használnak engem, mint a krumplit először Európában – virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják.”

Sokoldalú és termékeny író volt. Számos publicisztikai műfajban alkotott, írt humoreszket, krokit, novellát, kritikát, tárcát, karcolatot, paródiát és elvétve néhány verset is. Tárcáinak, szatirikus cikkeinek témái: a kor társadalma, az ország elmaradottsága.

Műfordításokat is készített, fordított pl. Heinét, Mark Twaint, sok színdarabot és regényt, de lefordította A. A. Milne Micimackó és 1914-ben Jonathan Swift Gulliver utazásai c. művét is.

Művei kötetben is megjelentek:

• novellák,1912: Esik a hó, Ballada a néma férfiakról
• humoreszkek, 1912: Együgyű lexikon, Görbe tükör
• Így írtok ti (humoros-szatirikus antológia, 1913) – darabjai Karinthy meghatározása szerint paródiák, „irodalmi karikatúrák”. A komikus hatás elérése céljából a parodizált írót vagy stílust a jellegzetesen egyedi vonások eltúlzásával, eltorzításával utánozza. A Karinthy-paródiák esztétikailag is következetesek, céljuk nemcsak a játékos szórakoztatás, hanem kritikának is tekinthetők. – A konzervatív, akadémikus írók (pl. Szabolcska Mihály, Herczeg Ferenc) paródiái maró gúnnyal átszőtt, szatirikus támadások, a nyugatos szerzők (pl. Kosztolányi, Ady, Babits) karikatúrái ellenben csak huncutkodó fricskák és rokonszenvet árulnak el. Karinthy nem ártott velük harcostársainak, sőt, népszerűbbekké tette őket, mivel sok olvasó előbb ismerte meg a paródiát, és csak utána vette kezébe az eredeti alkotást.
• Találkozás egy fiatalemberrel (novelláskötet, 1913)
• Kék hajó (novelláskötet, 1915)
• Utazás Faremidóba (fantasztikus regény, 1916) – Swift Gulliver utazásai c. regényének „továbbírása”, szatirikus mű.
• Tanár úr kérem (1916) – Karinthy egyik legjelentősebb, legismertebb és legnépszerűbb könyve, és a magyar irodalom egyik legszebb gyerekkönyve. A szerző a régi, azóta emlékké vált és megszépült diákéletet idézi fel finom humorral és lélektani megalapozottsággal. Újra beleéli magát az elveszett fiatalság érzésébe, a boldog iskolaévekbe, a 6. osztályos kamaszok szorongásaiba, félelmeibe és örömeibe. Ugyanaz a nosztalgia érezhető a könyvben, mint Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai c. kötetében, ezért Karinthy Kosztolányinak ajánlotta a művet.
• háborúellenes szatírák, újságtárcák: Így láttátok ti (1917), Krisztus és Barabbás (1918)
• Gyilkosok (elbeszélések, 1921)
• Capillária (1921) – szatíra a férfi-nő szerelemről.
• Nevető dekameron (100 humoreszk, 1923)
• Harun al Rasid (kis novellák,1924)
• Ki kérdezett…? (tanulmányok, 1926)
• további kötetei: Minden másképp van (1929), Hasműtét (1933), 100 új humoreszk (1934), Nevető betegek (1936) stb.

Kiemelendő még:

• Nem mondhatom el senkinek (verseskötet, 1930) – Karinthy ritkán írt verset, ez volt az első verseskötete. Költészetének ihlető tapasztalata a szerelem, a kor válsága.
• Utazás a koponyám körül (naplóregény, 1937) – Karinthy egyik legjelentősebb alkotása, melyben humoros-ironikus megközelítésben számol be betegsége (agydaganat) minden részletéről, leírása aprólékos és megdöbbentően hiteles.
• Mennyei riport (1937) – túlvilági látogatásáról szól
• Üzenet a palackban (posztumusz verseskötet, 1938) – második verskötetét Karinthy még maga rendezte sajtó alá, de már csak halála után jelent meg. A könyv gyönyörű, szabadon áradó, hosszú, rímtelen prózaversek gyűjteménye. 20 verset tartalmaz, melyekből hiányzik a központozás, így a sorok egymásba folynak. Karinthy kései költeményeinek alapélménye a meg nem értettség, a tehetetlenség, a magány és a reménytelenség érzése. A számvetés szándékával íródott kötetnyitó versben (Számadás a tálentomról) pl. azt a kudarcélményt vallja meg, hogy nem tudott jól sáfárkodni a tehetségével és hasznára válni a világnak, mert mély gondolatait nem méltányolták, csak szórakoztató humoristát láttak benne. A kötet záró versében (Üzenet a palackban) pedig összefoglalja életérzését, melynek alapmotívumait a tehetetlenség, a magány és az elszigeteltség adja.

Világszemlélete: a felvilágosodás racionalizmusában és a szabadelvűségben gyökerezik. Hatott rá Freud elmélete, valamint a modernség viszonylagosság-tapasztalata és kétkedő beállítottsága is.

Jelentősége: Karinthy előtt nemigen volt humor a magyar irodalomban. Ami volt (pl. Mikszáth humora), inkább realista humor volt. Karinthy humora a groteszk, az abszurd, a szatíra irányába mutató fekete humor. Sokkal maróbb, gúnyosabb, áttételesebb, cinikusabb. Ő valóban komolyan vette a humort. Híres jelmondata: „Humorban nem ismerek tréfát.”

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!