Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel (elemzés)
Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellája 1913-ban íródott.
Karinthy Frigyes (1887-1938): a Nyugat első nemzedékéhez tartozott. Költőnek, írónak, műfordítónak indult, de elsősorban mint humorista lett közismert. Ez mindig is zavarta, mert valójában filozofikus alkatú szerző. Jellegzetesen nagyvárosi ember volt, szenvedélyesen érdekelte a technika és a tudomány. Életét tragédiák árnyékolták be.
Budapesten született a művészetek iránt fogékony családban. Édesapja a Ganz-gyár tisztviselője volt, művelt idegen nyelvi levelező, akinek baráti köre költőkből, filozófusokból és képzőművészekből állt. Hat gyermek volt a családban, s mind kitűntek nyelvtehetségükkel és élénk szellemükkel.
Karinthy kisgyermekként szenvedte el élete első súlyos megrázkódtatását. Még hatéves sem volt, amikor elvesztette édesanyját (1893), akinek korai halála mély sebet ejtett a lelkén. Kevés emléke maradt róla, és hiánya hosszú éveken át nyomasztotta (erről ad számot pl. az Anyám c. novella).
Több iskolában tanult, hol jól, hol rosszul, de iskolái közül csak a Markó utcai főreál vált meghatározóvá. A színvonalas, természettudományos beállítottságú intézet erős polgári öntudatot ültetett el növendékeiben.
Karinthy nem volt jó tanuló, de az irodalom terén csodagyerek volt: 15 évesen publikált először. Első könyve, a Nászutazás a Föld középpontján keresztül c. fantasztikus regény folytatásokban jelent meg a Magyar Képes Világban.
Nem tudunk arról, hogy érettségi után beiratkozott volna valamelyik egyetemre, de hallgatott egyetemi előadásokat (matematikát, fizikát, történelmet és irodalmat).
1906-tól újságíróként dolgozott, kezdetben a Pesti Naplónál. Megismerkedett Kosztolányival, aki bemutatta neki Csáth Gézát. Csáth idegorvos volt, aki bevezette Karinthyt a freudizmusnak nevezett új pszichológiai irányzattal kapcsolatos ismeretekbe.
Karinthy 1907-től egyre több lapban közölte különböző műfajú írásait. 1908-tól a Nyugatban is publikált. 24 évesen, 1912-ben bohózattal mutatkozott be Nagy Endre irodalmi kabaréjában. Ugyanebben az évben több kötete is megjelent (novellák, humoreszkek).
A sikert Így írtok ti c. humoros-szatirikus antológiája hozta meg számára 1912-ben. A könyv pár hét alatt teljesen elfogyott a piacon, s Karinthy neve országosan ismertté vált. Kabarédarabjait a hazai és a külföldi színpadokon is nagy sikerrel játszották.
1912-ben kezdődött nagy, romantikus szerelme Judik Etel színésznővel. Ahogy maga Karinthy nevezte: „halálosan édes eszméletlen szerelem”. Az asszony férjnél volt, Karinthy elcsábította, aztán férje haragja elől Berlinbe szöktette. Később visszatértek Pestre, 1913-ban összeházasodtak. Meghitt, harmonikus kapcsolatban, felhőtlenül boldog házasságban éltek. 1914-ben fiuk született.
A világháború kitörésekor Karinthy az elsők között tiltakozott a háború ellen. Azon kevesek közé tartozott, akik nem ültek fel a háborús propagandának.
1918-ban érte életének legnagyobb megrázkódtatása. Felesége, akit nagyon szeretett, meghalt spanyolnátha következtében. Karinthy borzalmasan megszenvedte az asszony elvesztését, élete legfájdalmasabb csapása volt ez. Szenvedélyes vallomásait költészeti értékkel bíró naplóbejegyzései őrizték meg, melyeket 1918 októberétől kezdett írni.
Két év múlva, 1920-ban újranősült. Az orvostanhallgató Böhm Arankát vette feleségül, akit ugyancsak a férjétől kellett elcsábítania, de ez a házasság már nem volt felhőtlenül boldog. A fiatalasszony forróvérű, feltűnő, vonzó, hódító jelenség volt és erős akaratú személyiség, aki nem szorította háttérbe önmagát híres és tehetséges író férje kedvéért. Karinthy legjobb barátja, Kosztolányi is megjegyezte, hogy Aranka nem írónak való feleség.
Nehéz mindennapok következtek, melyek során túl sok energiáját lekötötte Karinthynak az a küzdelem, melyet felesége hűtlenkedései, a folytonos családi háborúság és az örökös pénzhiány miatt kellett vívnia.
Ennek ellenére is sokat dolgozott, az 1920-as években sorra jelentek meg regényei, novellás-és humoreszkkötetei, karcolat-és tárcagyűjteményei. Írói hírneve és népszerűsége egyre nőtt.
A két házasságból egy-egy fia született: az elsőből Karinthy Gábor költő, a másodikból Karinthy Ferenc író, drámaíró.
Életét több tragikus haláleset árnyékolta be. Édesanyja és első felesége halálán kívül még két haláleset történt, ami nagyon megviselte: az egyik az volt, amikor elvesztette a nővérét, a másik, amikor elvesztette legjobb barátját, Kosztolányit (de más pályatársak, pl. Tóth Árpád halála is lesújtotta). Már csak Móricz Zsigmond maradt meg a múltból, akit időről-időre meglátogatott Leányfalun.
1936-ban jelentkeztek nála először egy súlyos betegség első tünetei: szédülések, furcsa hallucinációk. Az orvosok agydaganatot diagnosztizáltak. Egy világhírű agysebész orvos, a svéd Olivecrona végzett rajta koponyaműtétet Stockholmban.
Az operáció sikeres volt, és bár utána Karinthy sokáig lábadozott, munkakedve, energiája megmaradt. Betegségével kapcsolatos tapasztalatait megírta egy naplóregényben 1937-ben (Utazás a koponyám körül).
Tele volt tervekkel, újabb művek megírására készült, de ezekből már semmit nem tudott megvalósítani. Még sajtó alá rendezte második verskötetét (Üzenet a palackban), de ez már csak halála után jelent meg.
Siófoki nyaralása során 1938 augusztusában egy délután hirtelen rosszul lett és váratlanul meghalt (agyvérzést kapott). Temetésén Móricz Zsigmond mondta a gyászbeszédet.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Hozzászólások
Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>