Címértelmezés

A cím egy minőségjelzős szószerkezet, amely megjelöli a helyszínt és a témát. A Tiszai csönd cím tájversre utal, azt gondolnánk, tájleírás következik, de tévedünk: Juhász Gyula tájversei sosem öncélúan leíró jellegűek, a természeti képek mindig valamilyen rejtett tartalmat közvetítenek (a többnyire költő hangulatát fejezik ki, amelyet kivetít a tájra).

A cím két eleme: a Tisza, amely az otthoni tájat jelenti a költő számára, és a csönd, amely megnyugtató, békés csönd. Tehát nem vészterhes csöndről van szó, nem olyan csöndről, amelynek fenyegető tartalma van, a versben ugyanis nincsen teljes csönd.

A teljes csönd félelmet kelt az emberben, a zajok hiánya elbizonytalanítja az embert, mert nincs információja arról, hogy mi történik a környezetében. A teljes csönd, a némaság nem békét, hanem veszélyt jelez, mert a természetben az élőlények akkor hallgatnak el, amikor valami veszély közeleg.

A megnyugtató csönd sohasem teljes némaság, mindig vannak apró zajok, amelyek üzenetet közvetítenek, és ezáltal biztonságérzetet keltenek bennünk. Itt a versben is olyan csöndről van szó, amely tele van apró zajokkal (pl. ciripel a tücsök).

A Tiszai csönd szerkezete, verselése

Kétsoros versszakokra tagolódik, ami szokatlan a magyar költészetben.

A vers szerkezete 2 egységre bontható.

Az 1. egység (1-4. versszak) egy tájleírás. A beszélő a tiszai estét mutatja be, a Tisza-partot, a kikötőt – különös színekkel, hangulatokkal és halk nesszel teszi sejtelmessé a képet. A mély magánhangzók is az alkonyt idézik. A középpontban a mozdulatlanság, az eseménytelenség áll.

A 2. egység (5-6. versszak) a lírai ént jeleníti meg, aki párhuzamot von saját magányossága és a mozdulatlan hajók sorsa között. A „Ma” időhatározó a jelenre utal.

A Tiszai csönd verselése ütemhangsúlyos, de ez alig-alig érzékelhető. 10 szótagú sorokból áll, melyek páros rímmel kapcsolódnak. Néhol az időmértékes ritmus is felfedezhető (choriambusok, a pedig sorvégeken jambusok érezhetők). Ritmikája nehezen meghatározható, mert Juhász Gyula semmilyen prozódiai „szabályt” nem követett.

A Tiszai csönd zenei eszközei

Meghatározó jelentőségű a vers zeneisége. Érdekes, álmatag muzsikája van. A mély magánhangzók sötét hangulatot árasztanak, búgásukkal az alkonyt, az estét idézik fel. Sokkal több a mély magánhangzó, mint a magas, ez adja a hanghatást.

Rengeteg zenei elem van a versben. Zeneiséget sugalló kifejezések pl. „távol harmonika szól”, „tücsök ciripelése” (ez is zene, csak halkabb zene), „néma társatok” (éppen a hang, a zene hiánya okozza), „hívó távolok” (amennyiben üzenetjellegű: csönddel, halksággal, de mégis reménnyel, sokat ígérően).

A rímek is zenei elemek. Andalító rímei vannak (páros rímek). Lüktető ritmusa a viszonylag hosszú sorokban is kifejeződik. És nemcsak páros rím, hanem egy más rímfajta, a betűrím is megjelenik benne: „Hallgatják halkan a harmonikát” (az egész sor alliterál, az alliteráció is fontos zenei eszköz, de figyeljünk a szokatlan szórendre is, nem „halkan hallgatják”, hanem „a halk harmonikát hallgatják”).

A vershelyzet

A vershelyzet bemutatja, hogy a költő egyedül áll a folyóparton a csöndes estében, s a környék eseménytelensége láttán magányosnak érzi magát. (Juhász Gyula életében meghatározó élmény volt a magány, a kirekesztettség érzése, emiatt küzdött depresszióval és öngyilkossági késztetésekkel.)

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!