A Tanár úr volnék 1910-ben íródott Nagyváradon, ahol Juhász Gyula hosszabb ideig dolgozott helyettes tanárként.

Tanár úr volnék

Tanár úr volnék magam is,
Nyomorúságos és helyettes,
Gyűlöltek a nagy istenek
S e pályát adták a végzetemhez.

Magyar Homérra gondolok,
Ki költő és tanár volt, mint én
S „a hivatalnak packázásit”
Viselte béketűrőn szintén!

Ó nagy elődöm, szép apám,
Te Atlasa a nyugalomnak,
De engem új kor új fiát
Villámos vágyak ostromolnak!

Rohan a szárnyas autó,
Repül a légi leviáthán,
E forró és rengő világ
Új csodáit hordozza hátán.

És én, helyettes Tantalus,
Iszom a lőrét gúzsbakötve,
Ó mennyi szárny és mennyi vágy
Törik le bennem mindörökre!

Te győző, boldog nemzedék,
Kit tőlem kér el majd a holnap,
Ne gúnyolj, hogyha roskadón,
Törött zászlóval eltipornak!

Ha majd pihenni térhetek
Fáradtan, közanyánk ölében,
Sirass el híven engemet,
Temess el végül engemet
Virágosan, ujjongva, szépen!

Műfaja elégia, de az óda jegyeit is magán viseli. Hangulata néhol megjátszottan melankolikus, másutt valódi pátoszt mutat.

Típusa idő-és értékszembesítő vers. Korstílus: klasszikus modernség, modern klasszicizmus.

Témája a költő saját nyomorúságos helyzete. Ha azonban elvonatkoztatunk életrajzi ismereteinktől, akkor a szöveg abba az adys hagyományba illeszkedik, amely A magyar Pimodánnal kezdődött, és az érvényesülni nem tudó, elsorvadó tehetség témájának fonalát veszi föl. Sajátos vonása a műnek, hogy mindezt önmagát és korát a 19. századdal, személy szerint Arany János alakjával szembeállítva teszi.

Kifejezőeszközök: metafora, halmozás, felkiáltás, paralelizmus.

Retorikai eszközök: bevezetés – tárgymegjelölés – érvelés – végkövetkeztetés

A cím a mű első sora, témakijelölő, ironikus.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!