A Milyen volt… az Anna-versek egy darabja, 1912 januárjában jelent meg A Hétben, Kiss József lapjában.

Ihletője Sárvári Anna színésznő, akit Juhász Gyula 1908-ban ismert meg Nagyváradon, ahol tanárként dolgozott a premontrei gimnáziumban. A költő részt vett Várad pezsgő szellemi életében, megszervezte a Holnap antológiát és bekapcsolódott a helybeli Szigligeti Színház életébe is, amely két darabját is színre vitte.

Itt ismerte meg a jelentéktelen és nem is nagyon szép, de annál könnyűvérűbb színésznőt, akihez félszegsége, gátlásossága miatt nem mert közeledni. A kapcsolat nem lehetett több futólagos ismeretségnél, Juhász Gyula mégis mindig nosztalgiával emlékezett Annára, aki felejthetetlen eszményképpé, szerelmes verseket ihlető nőideállá vált a számára.

Költészetének jelentős részét teszik ki az Anna-versek (kb. 70 db. költemény). A szerelmet nála állandó fájdalmas, vigasztalan hangulat kíséri, az elmúlás borúja lengi körül. Ennek oka az, hogy a verseiben megénekelt szerelemnek nem valós élmény volt az alapja, hanem egy beteljesületlen vágy tette Sárvári Annát halhatatlan Múzsává. Minél több idő telt el, a költő emlékeiben annál finomabb, légiesebb lett Anna alakja, így vált végül csupa dallá és költészetté.

A való életben nem sok közük volt egymáshoz, ezt maga Anna is beismerte egy hírlapi interjúban, amelyet Juhász Gyula halála után készítettek vele: „..,nekem ezekhez a versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám…”.

Juhász Gyula maga is tudta, hogy érzelmek terén mostoha sors jutott neki: nem tudott teljes életet élni, alkatilag valamiért alkalmatlan volt a szerelmi boldogságra, a beteljesülés elfogadására. Ezért szerelmes verseit a meddő sóvárgás élménye ihlette.

Csak olyan nőbe tudott beleszeretni, aki elérhetetlen volt, és akit éterivé tehet és eszményíthet. Annába egy életre beleszeretett és teljesen reménytelenül, ami egy boldogtalan, nagy költészetet hívott életre. Szerelmes versei lényegében szerepversek, valós élmény nem áll mögöttük. A hiányt énekelte meg, verseiben kezdettől mindvégig csak emlékezett Annára, búcsúzott Annától.

A Milyen volt… Juhász Gyula legszebb szerelmi költeményei közé tartozik. Amikor írta, a költő távol volt Annától és Nagyváradtól: Szakolcán, egy isten háta mögötti, eldugott szlovák városkában (Pozsonytól északra) kapott tanári állást 1911 őszén. Itt dolgozott két tanévet és írta meg a szép Anna-versek egy részét (20 db-ot) – magányosan, havas, téli időben.

Milyen volt

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

A vers műfaja elégia. Hangulata bánatos, merengő, szomorkás, rezignált, mélabús. Stílusa impresszionista.

Témája a szerelem elmúlásának fájdalmas érzése. Nem szerelmi vallomás a mű, melynek újdonsága éppen az, hogy középpontjában a visszatekintő szerelem áll. A költő eltávolodott már Annától, csak az emléke van közel, a halványodó emlékképek közt kutatva alakul át egy eszményített, idealizált nővé Anna alakja.

A versben megcsodálhatjuk Juhász Gyula költészetének egyszerűségét: teljesen hétköznapi, „dísztelen” szavakat használ, de olyan szövegösszefüggésbe helyezi őket, hogy a szavak új életre kelnek, hétköznapi jelentésük mellé új jelentéseket vesznek fel, és az alliterációk miatt még zenélnek is.

Kifejezőeszközök: hasonlat, megszemélyesítés, szinesztézia, ellentét, anafora, jelzők, alliteráció

Anaforás szerkezetű: ugyanazokkal kezdődnek az egymás után következő strófák. Jellemző a mondat-vagy szószerkezetnek azonos szintaktikai megjelenése is (ugyanaz a mondatszerkezet ismétlődik: a három „de” a Milyen volt-kérdések után).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!