A Gulácsy Lajosnak 1922-ben keletkezett. Juhász Gyula, aki költészetében megemlékezett festőkről, zenészekről, költőtársakról és írt hozzájuk verseket, különösen szoros szálakkal kötődött Gulácsy Lajos (1882-1932) szimbolista festőhöz.

A tragikus sorsú Gulácsynak ugyanolyan betegsége volt, mint Juhász Gyulának, s élete utolsó 10 évét elmegyógyintézetben töltötte. Magányban, őrülten halt meg, csak néhány költőtárs látogatta néha. Juhász Gyula volt az egyik, s éppen egy Gulácsynál tett látogatás után született a Gulácsy Lajosnak szóló verses levél.

A művészek érzékenységüknél és műveltségüknél fogva befogadóként is rendkívül fogékonyak: jól megértik más művészeti ágak alkotásait és alkotóit.

A romantika idején közelebb kerültek egymáshoz a művészeti ágak, így vált gyakorlattá a művészetben, hogy egy másik művészeti ág alkotója, művészetfelfogása vagy egy műalkotás újabb alkotás létrehozására ihlet. Szabó Lőrincet például Mozart ihlette meg (Mozart hallgatása közben), Illyés Gyulát Bartók Béla zenéje (Bartók).

Juhász Gyula mélyen hitt a Szépségben és a Művészetben, melynek elvont világa valamennyire kárpótolta boldogtalan életéért és kudarcaiért. Gyakran ihlették versírásra könyvélmények vagy képzőművészeti alkotások (festmények, szobrok). Lírájában felbukkannak különféle alkotók nevei (pl. Meunier, Gauguin, Watteau, Michelangelo, Raffaello, Giorgione, Beato Angelico, Fra Filippo, Rodin stb.).

A magyar líra is több verstémát kínált neki, mint egyhangú hétköznapi élete. Nagy történelmi alakok és költőelődök alakja gyakran felbukkan verseiben (pl. Madách Sztregován, Berzsenyi, Mikes, Arany Jánoshoz). Lelki rokonának érezte Vörösmarty Mihályt és Mikes Kelement is, de nagy költőelődjének Arany Jánost vallotta.

Gulácsy Lajossal barátok voltak. 1907. május 11-én találkoztak először Paul Gauguin posztimpresszionista festő budapesti tárlatán. Talán ez az oka, hogy Gauguin kitüntetett szerepet kap a Gulácsyhoz írott versben.

Gulácsy volt az a bizonyos művész, aki sírva borult a nyakába Ady Endrének, amikor az felolvasta Szeretném, ha szeretnének című versét az új magyar festők nagyváradi kiállítása alkalmából rendezett matinén 1909. június 20-án. Ady gonosz volt hozzájuk, beléjük rúgott, s ez a vers kicsit visszakozás is volt a részéről. Gulácsy Lajos megértette ezt akkor.

Gulácsy Lajos nagyon érzékeny művész volt, aki az első világháború kitörésekor összeroppant és idegszanatóriumba került, 1917-től pedig elmegyógyintézetbe, ahol haláláig benn maradt. 1922-ben műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek az Ernst Múzeumban, Juhász Gyula ebből az alkalomból fordult költői levéllel művésztársához, de Gulácsy már nem értette meg a verset.

Amikor egy költő egy művésztársáról ír verset, a művében többnyire önmagáról is vall. A Gulácsyhoz írt költemény legalább annyira szól Juhász Gyuláról is. A mű a címzetthez szól, de nem róla szól, hanem a feladóról. A két művész barátságának konkrét eseményei, életrajzi vonatkozások és világlátásuk mind megtalálhatók a vers szövegében.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!