A Tiszta szívvel 1925-ben keletkezett, és József Attila harmadik, Nincsen apám, se anyám című kötetében jelent meg 1929-ben. A vers első sora tehát megegyezik a kötet címével.

Ez József Attila egyik leghíresebb verse. Az a bizonyos vers, amely miatt eltanácsolta a szegedi egyetemről (és a tanári pályától) Horger Antal tanár úr. Végül a költő önként távozott az egyetemről, de távozásának a professzorral való ellentét volt az oka, amely emiatt a vers miatt alakult ki köztük.

A professzor azért háborodott fel, mert a vers alapján erkölcstelennek, nihilistának tartotta a költő életszemléletét. Pedig ebben a versben éppen az a pláne, hogy nem arról szól, amiről szól. Egy vers nem azonos a szavak elsődleges jelentésével (főleg a XX. században nem). Az egész átvitt értelmű. Nem egy gyilkos verse. Nemcsak lázadás jelenik meg benne, hanem a kétségbeesett menekülés is.

Az utókor azt mondhatja, Horger Antal korlátoltságáért hibáztatható, de emberileg meg lehet érteni. Konzervatív ember volt, és József Attilát nem értette meg. Viszont József Attilát egy csapásra költővé tette ez a vers, hiszen több helyen is megjelent, cikkeket írtak róla, és jó kritikákat kapott (pl. a Nyugat Bécsben élő kritikusa, Ignotus Pál gyönyörűnek nevezte).

Ugyanakkor József Attilát bántotta Horger Antal véleménye. A verset megemlíti egy későbbi, Születésnapomra című költeményében is.

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

A vers műfaja a népdalokra emlékeztető panaszdal, hangulata nyomasztó, felzaklató.

Hangneme kihívó, szemrehányó. Egy lendületes, fiatalos versről van szó, lázadó erő sugárzik belőle. József Attila csak húszéves volt ekkor.

Játékosság, lendület, dac, ellentmondás, provokáció van benne („Ha kell, embert is ölök” – kifejezetten provokatív hangvételű ez a sor. Ha úgy vesszük, József Attila valóban ölt embert, egy embert ölt meg: saját magát.).

Témája József Attila veszélyeztetettsége. A nélkülözés anarchista hangulatot váltott ki nála, és ezt megjeleníti a versben.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!