Témája: a hideg, a téli fagyott világ bemutatása, átvitt értelemben az emberek egymástól való elhidegülése, távolsága, az embertelen világ bemutatása. A téli éjszaka megjelenik a tanyán, falun és a városban is. De megjelenik helyszínként az űr, a világegyetem is, hiszen a téli éjszaka csöndje és hidege a világegyetem csöndje és hidege.

Ez egy hideg, rideg, csöndes, éjszakai, sötét, téli, kietlen, lelassult világ. A költő az ember és a mindenség kapcsolatát, a lét és a nemlét vidékeit jeleníti meg. Megfogalmazza az anyagi világ egységét, s ebben az egységben rétegződik egymásra a biológiai és társadalmi, az ösztönös és a tudatos lét, a szív és az elme.

Fő motívumok: kék, vas, tél, éj, ág, vonat.

A Téli éjszaka az ellentmondások verse, és ezek az ellentmondások feloldhatatlanok. Alapellentéte, hogy az ember egy tőle idegen világban kénytelen élni. Végig dialektikus ellentétpárokat látunk, amelyek feszültséget teremtenek és egyensúlyban tartják a verset, de nagy szerepük van az egymásra épülő párhuzamosságoknak is.

Dialektikus ellentétpárok:

• sötétség – színek, fények
• mozgás – mozdulatlanság
• közel – távol
• csend – hang
• nyár – tél
• szép – rút
• emberaszabású – embertelen
• emberi jelenlét – ember nélküliség

Egymásra épülő párhuzamosságok:

• konkrét táj – elvont táj
• tanya – város
• a harmónia igézete – a harmónia széttörése
• szív – elme
• élet – lét
• téli éjszaka – külön kis téli éj
• a téli éjszaka csöndje – a világegyetem csöndje
• se fény, se hang, se meleg – hiány és megfosztottság

A Téli éjszaka nem szabályos strófaszerkezetű vers. Általában páros rímeket találunk a szabálytalan hosszúságú sorokban. Szerkezete csak látszólag laza, valójában szigorú, fegyelmezett kompozíciója van, melyben nincs szilárd határ a részek között, a részek átjátszanak egymásba.

6 szerkezeti egységből áll.

Az 1. egység (1. versszak) a figyelemfelkeltést célozza: önmegszólító parancs önmagának.

A 2. egység (2-3. versszak) egy tájleírás, amely a nyár utáni, téli világ hidegségét mutatja be.

A 3. egység (4. versszak) megjeleníti az embert: a hazatérő földműves képe az életfáradtság kifejezője.

A 4. egység (5-15. versszak) az éj leírása kísérteties képekkel és hanghatásokkal.

Az 5. egység (16. versszak) helyszíne a város pereme, és ismét megjelenik az ember egy fázó alak képében.

A 6. egység (17. versszak) az E/1. személyben megszólaló lírai én és a tél viszonyát mutatja be.

A cím egy minőségjelzős szerkezet, amely utal a vers keletkezésének körülményeire.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!