Mély játék van a ritmusban. A magyar irodalomban is van játék, derű, nemcsak tragédia, nemcsak a fekete szín dominál mindig. Minden népköltészetben ott van a játék, a derű, még ha a fájdalmat énekli is meg a vers.

A cím egyetlen névszóból áll. A „kláris” egy népi kifejezés, jelentése nyakbavaló, gyöngysor. (A Vágó Márta-féle korall nyaklánc piros színű gyöngyökből állt.) De a vers maga is értelmezhető úgy, mintha egy gyöngysor lenne a hölgy nyakán.

A Klárisok szervezőerejét az ellentétek és párhuzamok adják. 4 versszakból áll és minden versszakban a szeretett nőhöz kapcsolódó kép jelenik meg: egy-egy olyan részlet, amely időnként meghökkentő asszociációkat hív elő. A strófák első felében jelenik meg az a valóságelem, amiről a költő asszociál (pl. a nő gyöngysora vagy testrésze), a második felében az a kép, amire asszociál.

Szerkezetileg a vers 2 egységre bontható.

Az 1. egység (1-2. versszak) egy állapotrajz, Az 1. strófa fő képe a kláris, amelyhez a békafej és a bárányganéj kapcsolódik asszociációként. Tehát egymástól hangulatilag és esztétikailag elég távol eső képek szerepelnek együtt, összekapcsolva.

A „békafej” kellemetlen hangulatú szó (még csak nem is maga a béka, hanem csak a feje, mintha lefejezték volna), itt már érezzük, hogy van ennek a képnek törése is. A játék mellett ott van a tragédiára, a fekete, a sötét színezettségre való hajlam is. Ez a kép tehát kettősséget mutat, a derű mellett megjelenik a ború is.

A „bárányganéj” is a klárisokkal alkot párhuzamot és ellentétet. Azoknak, akik nem láttak még bárányürüléket, a kép megértéséhez tudniuk kell a bárány ürülékéről azt, hogy potyogós, azaz sok kicsi „bogyóból” áll (a kecske ürüléke is ilyen). Mivel a nő fehér nyakán levő gyöngysor sok kicsi, bogyó alakú gyöngyszemből van összefűzve, a költőt a fehér havon levő bárányganéjra emlékezteti. Így kapcsolódik egymáshoz a két kép, a gyöngyszemek és az ürülékbogyók.

A 2. versszak egy sejtelmes képpel nyit. A „rózsa a holdudvaron” többféleképpen is értelmezhető: lehet a női szépség hangulati megfogalmazása, jelképezheti a holdudvar a szerelmes férfi lelkét, amelyben a lány a rózsa, de lehet kifejezetten erotikus kép is, melyben a holdudvar a női mellet, a rózsa a mellbimbót jelenti.

A folytatás sötétebb képeket hoz. A nő derekán levő aranyöv ugyanis a beszélő nyakán levő kenderkötél képét hívja elő asszociációként. Tehát az övhöz a beszélő a felakasztott ember képét asszociálja, az ő számára az élet vége, a fájdalom, a kínzás képzete kötődik hozzá.

A nő szépsége a beszélő számára nemcsak a vonzalom, hanem a gyötrelem forrása is, így a dekorativitás tárgyi kellékei (nyaklánc, öv, szoknya) visszataszító képekké torzulnak a fejében. Az elkeseredettség, a végső kétségbeesés állapotába kerül, mert úgy érzi, a szerelem nem teljesedhet be. Ez hívja elő a halál képzetét.

Olyan, mintha a nő szépsége, az iránta való olthatatlan szerelem a lírai én halálos ítélete lenne, vagyis a reménytelenül szerelmes férfi öngyilkosságra készülne. De a nyakán levő kenderkötél kifejezheti a szépség megbéklyózó erejét is, illetve a kötél és a kláris ellentéte utalhat a szegénység és a gazdagság ellentétére is.

A 2. egység (3-4. versszak) az időbeliséget és az elmúlást állítja a középpontba.

A 3. versszak megjeleníti a nő alakját, lábai mozgását, és ahogy ring a szoknyája járás közben. Mindez ingó harangnyelvek képzetét hívja elő a beszélőben és valószínűleg erotikus vágyakat ébreszt benne. Ezt a két összehajló jegenyefa képe is megerősíti, minthogy szerelmespárt jelképez. Ez a szakasz tehát a nő megkívánásaként értelmezhető.

A 4. versszak az elmúlás képeit hozza: néma lombok hullása és harangkongatás (ami haláleset idején szokás, lélekharangnak is nevezik). Szabolcsi Miklós szerint a „néma lombok hullása” párhuzamba állítható Verlaine Őszi chanson című versének zárlatával.

Az utolsó sorokból, a lehulló falevelek látványából mintha az érződne ki, hogy az udvarlás, a kedveskedés hiábavaló, a lírai én nem kaphatja meg szerelme tárgyát. Másik értelmezésben az idő múlása miatt szakadnak szét, a halál választja el őket.

A Klárisok verselése ütemhangsúlyos: kétütemű (4/3) hetes sorokból áll, melyeket egy 4 szótagos sor szakít meg. Rímképlet: a a x a (tehát a hosszú sorokat azonos rímek kapcsolják egybe). A sok azonos rím monotonitást eredményez és komor hangulatot áraszt.