Jonathan Swift Gulliver utazásai ismeretlen országokba című regénye 1726-ban keletkezett. A 18. század leghatalmasabb remekműve, mely szatirikus összefoglalása az emberi-társadalmi romlottságnak és az emberi önhittségnek.

Jonathan Swift (1667-1745): angol író és költő, de nem Angliában, hanem Írországban, Dublinban született angol lelkészcsaládban. Apja még születése előtt meghalt, így nagybátyjai nevelték. Amikor befejezte tanulmányait, Angliába kellett költöznie az Írországban fellángoló angolellenes terrorakciók elől.

Sir William Temple, egy művelt whig (szabadelvű) politikus titkáraként dolgozott 1689-től. Az ő házában megismerkedett a kor irodalmának és közéletének vezető embereivel. 1695-ben pappá szentelték. 1714-ig főleg Londonban élt.

Swift sokat várt úgy általában az élettől, de csalódnia kellett: nem érte el mindazt, amit akart. Anglikán lelkészként püspök szeretett volna lenni, de csak a dublini székesegyház főesperese, dékánja lett. Belevetette magát a politikai, irodalmi harcokba, előbb a whig (szabadelvű), majd a tory (konzervatív) párt oldalán, de pártja vereséget szenvedett.

Két nőhöz is fűzték érzelmi szálak, de egyik kapcsolat sem jött össze. Az egyik Esther Johnson volt, akit az író Stellának nevezett (Napló Stellának), és akivel elég rejtélyes kapcsolatban állt. A hölgynek írt hosszú, naplószerű levelekből nehéz eldönteni, hogy titkos házastársak vagy csak őszinte barátok voltak-e. A másik hölgy, akit Vanessának nevezett, állítólag az író viszonzatlan szerelme által előidézett betegségbe halt bele.

A tory-kormány bukása után, 1714-ben hazaköltözött Dublinba, ahol visszavonultan, elkeseredetten élt a Szent Patrik-székesegyház főespereseként. Évekig nem látogatott Angliába.

Az 1730-as években már többféle betegségtől szenvedett, életének utolsó éveiben a szellemi leépülés is elérte, így már nem volt beszámítható. Dublinban halt meg.

Munkássága: főleg szellemes esszéi, ironikus-szatírikus írásai, pamfletjei révén vált ismertté, a londoni irodalmi szalonok szívesen látott vendégévé.

Írói munkásságának legjelentősebb korszaka az 1720-as években volt. Ekkor keletkezett főműve, a Gulliver utazásai és ekkor születtek jellegzetesen ír témájú röpiratai.

Angol és protestáns létére Swift sajátos rokonszenvet érzett a katolikus ír nép iránt, melyet az angolok elnyomtak. Legkeserűbb és legszarkasztikusabb röpirata a Szerény javaslat (1729), melyben tárgyilagos hangon azt tanácsolja az angoloknak, hogy felhízlalt ír csecsemők húsának árusításával enyhítsék az éhínséget. Ez egy szatirikus röpirat az ír kérdésről.

Másik jelentős szatíráját a keresztény felekezetekről írta Hordómese címmel.

Gulliver utazásai. Swift életművének legkiemelkedőbb alkotása, mely a szerzőt a 18. század legnagyobb írójává tette. Első kiadásakor Swift nem íratta rá saját nevét a könyvre, de azért a hozzáértők sejtették, hogy ki alkotta.

Az író célja: rádöbbenteni az olvasókat a helyzet tragikumára és tarthatatlanságára. Nem szórakoztatni akarta az olvasókat, hanem bosszantani. Ez sikerült is neki, hiszen a könyv vitákat robbantott ki.

Swift a közvéleményt akarta formálni azzal, hogy morális felháborodással támadta a társadalmi és emberi romlottságot, az ember önhittségét, fanatizmusát. Gulliver kiábrándító tapasztalatainak leírásával felrázni és elgondolkodtatni akar.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!