A Biblia kétharmadát az Ószövetség teszi ki, melynek legfontosabb részét Mózes könyvei képezik. A mózesi könyveket a zsidó kánon szerint a Próféták című könyvcsoport követi, amely szintén jelentős részt tesz ki az Ószövetségből.

A prófétai könyvek kétféle irategyüttesből állnak:

• történeti tárgyú művek (a katolikus kánon ezeket a mózesi könyvekkel együtt a Történeti könyvek közé sorolja)
• próféták írásai (a szó szoros értelmében vett prófétai könyvek, a katolikus kánonban ezek a bölcsességi iratok után következnek)

A próféták által megőrzött hagyományt tartalmazó gyűjteményt az i.e. 3. században zárták le. (Az alexandriai kánon és a keresztény hagyomány a próféták közé sorolja Dávid könyvét is.)

Prófétizmus és próféta: Az ókor nagy vallásaiban gyakran szerepeltek olyan emberek, akik igényelték, hogy elhiggyék róluk: Isten nevében beszélnek. Őket nevezzük prófétáknak.

A próféta (görög „prophétész” szóból) olyan embert jelent, aki Istentől sugallatokat kap és Isten nevében beszél, aki Isten hírnöke, Isten akaratának, igéjének értelmezője, magyarázóija. A próféták mindig hittek abban, hogy küldetésük van, ami Istentől ered. A bibliai próféta tehát olyan személy, akit Isten bízott meg azzal, hogy közvetítse üzenetét az embereknek.

A próféta héber megfelelője a „nabi”, ez a szó Istentől megszólítottat, elhívottat, a többiekhez küldöttet jelent.

A legtöbb próféta a királyok korában, a babiloni fogság idején és az azt követő időben élt és tevékenykedett az i.e. 11-5. században. A klasszikus prófétizmus kora az i.e. 8-4. század.

Az üzenet megkapása: Isten üzenete több módon juthat el a kiválasztott prófétához: néha látomás, álom formájában vagy hallás által, de leggyakrabban belső sugalmazással.

Az üzenet továbbadása: A kapott üzenetet a próféta több módon is továbbadhatja. Beszélhet nyíltan vagy példázatosan, a jóslatok homályos stílusában. Mondanivalóját közölheti lírai formában vagy prózai szövegben, de felhasználhatja a szónoki beszédek eszközeit is, vagy a zsoltárok, a szerelmi ének, a szatíra, esetleg a gyászdal irodalmi formáit.

A jóslat (prófécia) a prófétai küldetés beteljesítésének legfőbb eszköze.

A próféták célja: Isten üzenetének átadása által a próféta azt akarja elérni, hogy a zsidó nép a tiszta erkölcsre építse életének és fennmaradásának alapjait az egyistenhit jegyében.

A próféták többnyire a társadalmi igazságtalanságok ellen harcoltak. Úgy gondolták, a szociális bajokat azok az idegen istenek és vallások idézték elő, amelyek az asszír, majd a babiloni hódítás következtében szivárogtak be. Szenvedélyes hangon hirdették, hogy Jahve, az egyetlen Isten az egész világmindenség és az emberi történelem ura, s rajta kívül nincsenek más istenek.

A nemzeti katasztrófákat Jahve idézte elő, mert meg akarta büntetni bűnös népét. A bűn ugyanis a legdurvább támadás Isten szentsége ellen, aki igazságos Isten és a szeretet Istene.

A büntetés azonban nem tart örökké. Ha Isten megelégelte népe szenvedését, akkor a Messiás (= „fölkent”) révén megszabadítja Izráel népét a megpróbáltatásoktól. Ez azonban majd a távoli jövőben várható.

Próféták a Bibliában: A keresztény kánon szerint írásaik terjedelme alapján 4 „nagy próféta” írása található meg a Bibliában: Ézsaiás, Jeremiás, Ezekiel és Dániel. Emellett megtalálható 12 „kis próféta” írása is, akik rövidebb könyveket írtak (pl. Hóseás, Ámos, Mikeás). Tehát a „nagy” és a „kis” jelző nem a próféták fontosságát vagy írásaik értékét jelöli, hanem csupán műveik hosszát. A kis próféták gyűjteményébe tartozik a Jónás könyve is.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!