A kulcsszó az „örök”. Az antik görög váza az öröklét és a tökéletes szépség jelképe, mivel a rajta levő képek egyetlen pillanatot rögzítenek. A vázán levő festmény olyan világot jelenít meg, amely nem változik, nem érinti a múló idő, örökké egyforma, szemben a földi világgal, amelyben minden mulandó.

A vázafestményen ábrázolt jelenet alakjai örökre ugyanazokat az érzéseket fogják érezni (vágy, szerelem, áhítat stb.), az ő érzéseik soha nem változnak, soha nem éri őket csalódás, kiábrándulás.

Ezzel szemben a földi élet legfőbb jellemzője az állandó változás, a dolgok mulandósága és a gyötrelem („– Mily más a bús, halandó gyötrelem, / Melytől a szív megundorúl s nehéz / S a nyelv kiszárad és a homlok ég…”)

A romantikára jellemző kifejezések pl. „mesélsz”, „regék”, „legenda” – ezek ráirányítják a figyelmet arra, hogy a vázafestmény egy olyan világot ábrázol, amely a hétköznapi valóságtól eltérő, a mindennapok felett álló szférában lehetséges csupán. Olyan létszférában, amelyben az isteni és emberi határai elmosódnak, és a halandó ember a halhatatlan istenek világának részesévé válik, beavatott lesz.

Az égi és földi határok elmosódását a kapcsolatos és logikai viszonyok jelzik (1. versszak: „Mily istenségek vagy mily emberek?”, „Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj?”, „Vagy más ég s föld?”).

Beszédhelyzet: általános alanyú a vers. Beszélője csodálkozva, ámulattal szemléli és szólítja meg az antik vázát, mely egy régmúlt időszak tanúja volt, egy, az ő szemében harmonikus, boldog aranykor tanúja. Rajongó áhítattal nézi, és szeretné megfejteni a vázán látható kép meséjét. A sok kérdéssel, amit feltesz, a vázafestmény titkaiba akar behatolni. Formailag tehát a vers párbeszéd a költő és a váza között.

Kétfajta, egymást váltó beszédszólam különböztethető meg, és ez a két szólam a két véglet között mozog: az egyik érzelmi, a másik gondolati jellegű.

Az egyik szólam gyötrelmes tudásvágyat érzékeltet sötétben tapogatózó kérdéseivel, de végül eljut a legfőbb bölcsességig. A lírai én versmondatai (1. és 4. strófa) jellemzően kérdő mondatok, de a kérdések csak formailag vonatkoznak a vázán levő képre, a beszélő valójában az élmény mélyebb tartalmát, a váza üzenetét akarja megfejteni, amely túlmutat a ráfestett képen. A kérdő mondatok mellett felkiáltások is jellemzők, amelyek erős érzelmi töltéssel bírnak, és nagy elragadtatást fejeznek ki.

A másik szólam (2., 3. és 5. versszak) gondolati-értelmező jellegű, itt a beszélő a titok megfejtésére tesz kísérletet, lényegében reflektál a váza látványára.

A vázán levő jelenetek valójában csak azért fontosak, mert a lírai én rajtuk keresztül próbálja megragadni a való világ feletti, eszményi szférát. Ugyanakkor a befogadó szempontjából mindkét szólamnak tájékoztató szerepe is van, hiszen a vázaképeken jelenetek láthatók, amelyek valamit elmesélnek, s ezt a látványt az olvasó is megteremti magában belül.

Az Óda egy görög vázához tízsoros szakaszokból áll, strófaszerkezete összetett. A shakespeare-i és a petrarcai szonettforma keveréke. Verselése időmértékes: jambikus alaplejtésű, de a jambusokat spondeusok ellenpontozzák. Rímképlet: abab cdecde, a szonettre utaló forma.

A cím műfajjelölő. A címben is a romantikus esztéticizmus nyilatkozik meg, hiszen az óda egy műtárgyhoz szól, egy itt maradt görög műalkotáshoz, amely az elvesztett ideálvilágot testesíti meg. A ráfestett képben hordozza ezt a világot. A versben sajátos találkozása valósul meg a koroknak, eszményeknek, individuumoknak és konvencióknak.

Nem áll egyedül Keats a világirodalomban azzal, hogy egy műtárgyhoz ír verset: előfordul, hogy egy műalkotás egy másikat tekint tárgyának (pl. Rilke: Archaikus Apolló-torzó).

Az óda már címében utal Keats költészetének meghatározó élményére, az antik görög világ kulturális örökségére. Az eredeti angol cím: „Ode on a Grecion Urn” – Óda egy görög urnához. Ez a cím többet is elárul a vers témájáról, mint a fordításban szereplő váza szó, a díszesebb urnákban ugyanis a görögök a halottak hamvait tárolták. Vagyis az angol címben benne rejlik a mű témája: az elmúlás és a műalkotásban megtapasztalható öröklét szembeállításának lehetősége.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!