Értelmezés: a műben elvontan általánosító jelleg figyelhető meg. Joyce a modern világ-és létállapot megragadására tesz kísérletet azzal, hogy egy dublini hétköznap eseményeit külső (cselekmény) és belső (tudatmozgások) szempontból is megalkotja.

Egyetlen nap alatt játszódik a regény, de egyetlen napban az egész élet feltárul. Felbomlanak, relativizálódnak a valóságos és az elképzelt, a belső és a külső világ, az objektív és a személyes idő arányai. A világ kaotikusnak mutatkozik, és csak kiterjedt végtelenségében ragadható meg. Ugyanakkor a regény megszerkesztettsége ellensúlyozza a kaotikus hatást.

Az írói cél az volt, hogy a regényuniverzumot a regényalakok létezésmódjában lehessen látni, a szereplő tudata táruljon fel a maga teljes működésében. Ezáltal az egyébként érdektelen mozzanatok érdekessé tudnak válni.

A regényben újra és újra felbukkannak az európai művelődéstörténet emlékei (pl. a Palestrina-féle vokálpolifonikus zene, a Walpurgis-éj Goethe Faust c. művében), de parodisztikus módon, mintegy kulturális romhalmazként.

A zárt szerkezet ellenére az Ulysses nyitott mű, melynek befogadása az olvasótól komoly erőfeszítést igényel. Önálló gondolkodásra, értelmezésre késztet. A jelentésteremtést azonban megnehezíti a regény többértelműsége, bonyolult művelődéstörténeti vonatkozásrendszere, új típusú, modern, elbeszéléstechnikája, stílusa. Ugyanakkor mindez izgalmassá is teszi az olvasást.

Üzenet: Leopold Bloom egy napjának és az Odüsszeia cselekményének és szereplőinek egybekapcsolása azt sugallja, hogy minden történet mintája megtalálható egy múltbéli történetben.

A több ezer éves hagyományban a dolgok örökké mozgásban vannak és folyamatosan ismétlik önmagukat. Joyce nem tagadja meg a hagyományt, hanem a több ezer éves folytonossághoz (mítoszokhoz és kultúrtörténethez) kapcsolódva új jelentést hoz létre.

Ugyanakkor az Ulysses szereplőinek és világuknak kisszerűsége komikus ellenpontja a homéroszi világnak, emiatt a regényt sokan a homéroszi mű „paródiájának” is tartják.

Az Ulysses a 20. századnak azt a tapasztalatát rögzíti, hogy a világ széttöredezett, az osztatlan személyiségkép felbomlott, az értékek széthullottak. Nincs többé egységes világmagyarázat, különféle, egymásnak ellentmondó világnézetek vannak. Egy ilyen világban megkérdőjeleződik a régi hősök hitelessége, és az is kérdésessé válik, hogy lehetséges-e még a 19. századi hagyományok szerint elbeszélni egy történetet.

Fogadtatás: az első reakció az elutasítás volt: a kor számos szellemi kiválósága tiltakozással fogadta a művet. Annyira, hogy 1927-ben tiltakozó memorandum született a regény ellen, amelyet olyan neves szerzők írtak alá, mint Thomas Mann, Thomas S. Eliot és Arthur Gide.

Magyarországon a kiváló író és esszéista, Szerb Antal „irodalmi blöff”-nek tartotta, de Németh László elismeréssel nyilatkozott róla (az elsők közt ismerte fel jelentőségét).

Magyar fordítás: Joyce nehezen fordítható szerző, de két magyar fordítást érdemes kiemelni:

• Gáspár Endre – szójátékkedvelő ember volt és ilyen stílusban is fordított
• Szentkuthy Miklós – mestere volt a kifejezések árnyalásának, a hangulatok megfogalmazásának

Sokáig Szentkuthy 1986-os fordítása volt leginkább használatban, de aztán 2012-ben megjelent egy új, a műértést megkönnyítő fordítás.

Jelentősége: keletkezése óta a regényt kétféleképpen szokták megítélni. Értékelik úgy mint:

• a modern világtapasztalat eposzi igényű megformálása
• a regényműfaj „csődjelentése”

Korunk értékelése szerint az Ulysses minden addigi regényírás tagadása, s egyben kísérlet a műfaj új határainak kijelölésére.

Joyce ezzel a művével bevezette a modern regény technikáit. Nagy újítás volt, hogy az Ulysses lényege a tudatáram-technika (tudatfolyam) alkalmazása, melynek eredményeként a külső és a belső történések, az idő és a tér által határolt események egybefolynak.

Utóélete: az Ulysses a későmodern epika egyik legnagyobb hatású alkotása. Meghatározó jelentőségű volt a regényműfaj 20. századi alakulástörténete szempontjából.