II. rész (megfeleltethető az Odüsszeia V-XII. énekének)

4-15. epizód: Leopold Bloom bolyongása a városban (a homéroszi párhuzam Odüsszeusz vándorlása, kalandjai). Bloom útjának állomásai párhuzamba állíthatók Odüsszeusz útjának állomásaival:

• 4. (Kalüpszó, az isteni asszony, akit fájó szívvel elhagy a fortélyos Odüsszeusz-Ulysses)

Reggel nyolc. – Leopold Bloom a konyhában reggelit készít, a henteshez is leszalad valamilyen ínycsiklandó belsőségért, aztán hazasietve ágyba viszi feleségének, Mollynak a reggelit. Az előszobában két levelet talál, az egyik neki jött Milly nevű lányuktól, a másik Mollynak Bagzós Boylantól, a tenorista ficsúrtól, akivel ma délután találkozója lesz. Bloom arra gondol, milyen jó lenne, ha vonzó felesége hű élettárs lenne, de nem az. Bloom feketébe van öltözve, mert barátja, Paddy Dignam temetése lesz tizenegykor. Lágy, szorongó bánatot érez.

• 5. (Lótuszevők: akik gondok-gondolatok nélküli életre vágynak)

Bloom a postahivatalba megy, ahol már vár rá egy levél. Titokban, álnéven egy Martha Clifford nevű gépírónővel levelez – így akar revansot venni, amiért felesége megcsalja. Sovány elégtétel, ő maga is szánalmasnak érzi. A templom mellett megy el, van még ideje, ezért benéz a nagymisére. Sajnos, zene nélkül folyik a mise, pedig szereti a régi egyházi zenét (Palestrinát). A mise után az utcára kilépve úgy érzi, nagyon meleg van. Van még idő a temetésig, ezért felkeresi a közeli közfürdőt, hogy a vízben áztatva magát felfrissüljön.

• 6. (Hádész, a holtak birodalma)

Mindjárt tizenegy óra. – Bloom kocsin érkezik a temetőbe, véletlenül az öreg Dedalus társaságában, aki fiára, Stephenre panaszkodik, mert rossz társaságba keveredett. Bloom arra gondol, bezzeg ha az ő fia élne… Barátját, Dignamet a szíve vitte el pillanatok alatt (Bloom szerint ez szép halál), öt árva maradt utána. Bloom nem szereti az alvilágot, a temetőt, ahol kukac rágja a holtak testét. Szerinte a hamvasztás jobb. Nem szereti a halál gondolatát, meleg, telivér életre vágyik.

• 7. (Aiolosz, a szelek királya, avagy Hibernia metropoliszának szívében)

Dél van. – A temetés után Bloom, aki egy agyonhajszolt hirdetésügynök, a munkahelyére, lapjának szerkesztőségébe megy. Ez egy hatalmas gépezet, ahol sodró forgatag uralkodik, az emberek ide-oda loholnak, a nyomdaképek zajosak. Bloom elintézi egy tea-, bor-és égetettszesz-kereskedő hirdetését, kitalálja, milyen betűvel szedjék, mi legyen az embléma, megcsinálja a hasábkorrektúrát, ügyelve a helyesírásra. Bloom szerint ma a sajtó uralja az egész világot, az újságüzlet virágzik. Még Stephen Dedalus is itt kilincsel egy cikkel, ami a száj-és körömfájásról szól. A cikk szerzője, Mr. Deasy közutálatnak örvend a szerkesztőségben, ezért Bloom úgy érzi, veszett ügyet szolgál, mint Pyrrus.

• 8. (A Laisztrügónok: emberhúst zabáló óriások)

Egy óra múlt. – Ebédidő van, a hivatali dolgozók ellepik az éttermeket. Bloom egy olcsóbb vendéglőt keres, ahol sajtos szendvicset és bort fogyaszt. Már megint az életén gondolkozik, azon, hogy volt boldogabb, a felesége nem mindig zárkózott el tőle. Eszébe jut, hogy vehetne neki egy selyem alsószoknyát.

• 9. (Szkülla és Kharübdisz: kikerülendő sziklazátonyok)

Már két óra. – Bloom a könyvtárba megy egy régi újságért. Az épület egyik termében Stephen Dedalus épp előadást tart Shakespeare Hamletjéről. Stephen egy új értelmezést ismertet, mely az apa-fiú viszonyból indul ki. Eszerint a király szelleme maga Shakespeare, Hamlet pedig Shakespeare Hamnet nevű fiának megtestesülése. A kis számú érdeklődő közül valaki vitatkozni kezd. Bloom belehallgat a vitába és továbbmegy. Jobb elkerülni az ilyen sziklákat.

• 10. (A bolygó sziklák)

Kora délután. – Nagy a hőség a városban. Valóságszilánkok jönnek. Bloom betér egy antikváriumba, hogy vegyen valami olvasnivalót Mollynak (végül talál egy érdekes című könyvet: A bűn méze). Eközben Bagzó Boylan, a tenorista ficsúr ajándékkosarat küld valakinek. Az elhunyt Dignam fia céltalanul lófrál az utcán, halott apjára gondol. Az alkirály, lovascsapatok kíséretében átkocsizik a városon, hogy megnyisson egy jótékony célú tombolaversenyt, s a főutcán fogadja a járókelők üdvözlését.

• 11. (A szirének, akik az idő zenéjét éneklik)

Négy óra. – Az Ormund bárban szirénekhez hasonlóan zenélnek és csevegnek a telt keblű, lobogó hajú, elbűvölő énekesnők (Miss Donce, Miss Kennedy), az énekük és személyes csáberejük is mágnesként vonzza be a bárba a férfiakat. Bagzó Boylant már becsábították, és jön a többi is, Mr. Dedalus is, Bloom is. Vágyvarázsoló zongorahang, hárfaszóló, kegyetlen csábdalok. Arról szólnak, hogy mindennek vége, pl. Bloom számára vége az énekké vált szerelemnek. A zenének hatalma van, Molly is az énekével fogta meg őt: nejének igen szép hangja van, vagy volt.

• 12. (A küklopsz, vad óriás, az egyszeműek nemzetségéből)

Öt óra már. – Bloom betér a Barney Kiernans Pubba. Rákényszerül, hogy beszédbe elegyedjen az iddogáló dubliniakkal. Főleg politikai témákról folyik a szó (pl. kell-e halálbüntetés, konkrétan akasztás). Van egy férfi, a Polgártárs, aki nem tűri az ellenvéleményt, és rejtélyes indulat fűti. Az ír patrióták szóvivője, aki szerint Nagy-Britannia tönkretette az ír fazekasságot, kereskedelmet stb., és erőszakot kell alkalmazni az erőszak ellen. Bloom nem tud szimpatizálni ezekkel a nézetekkel, szerinte a világtörténelem másból se áll, csak abból, hogy gyűlölködést szítanak a nemzetek között. A dublini egyszeműek megdühödnek, szerintük igazságtalanul üldözik az ír nemzetet. Bloomnak menekülnie kell, Polgártárs utána hajít egy kétszersültes dobozt, mert az akad a kezébe. Bloom szalad, ahogy csak bír, az első konflis felé.

• 13. (Nauszikaá, pálmatermetű királylány, akit a tengerparton pillantott meg Odüsszusz-Ulysses, a sokat tűrt férfiú)

Nyári kora este. – Bloom a tengerpartra megy, hogy felzaklatott lelke ott egy kis nyugalomra leljen. Három lány ott ül a sziklákon, kettő labdázni megy. A harmadik lányka, a vonzó Gerty MacDowell igazi megtestesítője az ír szépségideálnak: alakja nádszál, arca átszellemült, szíve aranyból van. A labda elgurul, Bloom dobja vissza a lányoknak, s épp Gerty lábához esik. A lány felhúzza a szoknyáját, hogy továbbrúgja a labdát társnőinek. Kivillanó lábikrája magára vonja Bloom tekintetét. Gerty női ösztönével megérzi, hogy Bloom alig leplezett érdeklődéssel lesi őt, és hátradől a sziklán, amitől szoknyája még feljebb csúszik. Kegyes tekintetet vet Bloomra, aztán feláll és barátnői után megy. Ekkor derül ki, hogy sánta: bicegve jár. Bloom megállapítja, hogy izgalomba jött a lány combja és fehér harisnyája láttán.

• 14. (A Naptitán marhái, melyeket a tudatlan társak lakomához levágtak)

Itt az est. – Bloom mindig részvétet érzett a szülő nők iránt, akik kínok között hozzák világra gyermeküket. 11 éve az ő Mollyja is szült neki egy fiút, aki élete 11. napján meghalt. Bloom el-elnézi ismerősének, idősb Dedalusnak a fiát, Stephent, és a bánattól összeszorul a torka. Ez egy mulatságon történik, amelyet egy női ispotály pincéjében tartanak, miközben az emeleten ismerősük, Mrs. Purefoy vajúdik már második napja. Dixon doktor és Mulligan medikus csúfolódnak az emberi természet esendő dolgain, Bloom viszolyog szenvtelenségüktől, gonoszkodásuktól. Amikor jön a hír, hogy a csecsemő világra jött, a tudós férfiak felkerekednek, hogy egy bordélyházban fejezzék be a napot. Bloom a fejét csóválja, de velük tart. A csecsemő sorban a kilencedik gyereke Theodore Purefoynak.

• 15. (Kirké, ki disznókká varázsolja a neki áldozókat)

Éjszaka. – A dublini bordélynegyedben, Bella Cohen madám külvárosi bordélyában hőseink borgőzösen egy elvaduló álomjáték szereplőivé válnak. Hallucinálnak, átlényegülnek, vizionálnak. Bloom szembesül halott apjával, Virág úrral Szombathelyről, aki szemrehányásokat tesz neki, és Mollyval, aki régóta vágyott valami ilyesminek a megtapasztalására. Stephen Dedalus még mélyebbre süllyed, neki nincs is személyisége, feladja mindazt, amiben még hitt valamelyest. Megjelenik neki halott anyja, és arra inti, hogy tartson bűnbánatot. Bloomnak megjelenik halott fia, Rudy, aki most 11 éves lenne. Aztán a sátánmisének vége szakad.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!