Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (elemzés)
A vers összesen 44 versszakból áll, melyek többsége négysoros, de van egy háromsoros és két kétsoros strófa is. A mű 2 nagy szerkezeti egységre tagolható.
A vers beszélője az első egységben E/3. személyt használ, a második egységnek azonban E/2. személyű megszólítottja van. A harmadik személy távolságtartóbb és általánosabb megnyilatkozás, a második személy azonban egy olyan tegező forma, amely sok mindenkire vonatkozik: a vers olvasóira, a lírai énre (önmegszólítás) és minden diktatúra minden állampolgárára.
Az 1. egység (1-22. versszak) alapgondolata az első két sor („Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van” – ez a vers alapmondata), az utána következő sorok mind ezt az alapgondolatot fejtik ki, értelmezik. Részletes felsorolást kapunk, hogy mi mindenben van benne a zsarnokság.
Szövegkapcsoló elemek: „hol”, „ott”, „nemcsak” utaló-és kötőszavak. A nyelvtani viszonyokat jelölő szavak sor eleji gondolatrimtikus ismétlődése figyelhető meg.
Három alrészre oszlik ez az egység.
1.) Az 1-5. strófa a hatalmat törvényes erőszakként határozza meg. Ez azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás nem pártatlan („a bíró hűvös ítéletében”), a jogi eljárásokat („vallató szobákban”, „vádbeszédben, / beismerésben”) az elnyomó hatalom szabályozza. Ez a hatalom fegyveres erőszakkal tartja fenn a diktatúrát („puskacsőben”, „vigyázz!-ban, / tűz!-ben”, „ahogy a hullát / gödörbe húzzák”).
2.) A 6-15. strófa azt mutatja be, hogyan telepedik rá a zsarnoki hatalom a közéletre („harsogott éljenekben / hurrákban, énekekben”, „tapsoló tenyerekben”), a művészetre („operában”, „szoborkövekben”, „ecsetben”) és a mindennapokra („besuttogott hírekben”, „fölrakott arcvonásban”, „az éjben halkan / sikló gépkocsizajban”).
Itt a költő a diktatórikus hatalomgyakorlás torzító, hazug, félelmet keltő hatását ábrázolja. Az emberi szó is hitelét veszti, hiszen a könyvekben is hazudnak („könyvsorokban”), a jelszavak is hazugok („szólamokban”), és az emberek besúgják, beárulják egymást („besuttogott hírekben”), és megjátsszák magukat, hogy életben maradjanak. Az irodalom is hiábavaló („minden hiában, / a dal is, az ilyen hű”).
3.) A 16-22. strófa azt mutatja be, hogyan jelenik meg a zsarnokság a magánszférában, az emberi kapcsolatok szintjén, szülő-gyermek, férfi-nő, ismerős-barát viszonyában. Minden emberi kapcsolatot megmérgez. A lélek legbensőbb zugaiba is beférkőzik („álmaidban”, „magadban”, „gyónol”, „minden célban ott van”, „gondolatodban”, „mozdulatodban”, „magad is zsarnok vagy”, „ott áll / eleve sírodnál”).
Illyés Gyula tehát a zsarnokság működését, megjelenési formáit mutatja be pergő vádakkal. Egy általános zsarnokságképet állít elénk, amelynek a 20. századra jellemző „újdonságait” sorolja fel. A zsarnokságot egyrészt többnézőpontúság jellemzi (mivel az élet minden területére kiterjed), másrészt egylényegűség (nincs lehetőség más úton járni, csak ami meg van szabva).
Nyilvánvaló, hogy a mű a magyarországi személyi kultusz élményvilágához kötődik (a „kőszobor”, „festmény” a vezérek dicsőségét hivatott reprezentálni), bár a szövegben nincs konkrét utalás korra, helyszínre vagy a diktátor személyére.
Viszont megjelennek a diktatórikus rendszer szertartásai, pl. az ünnepi gyűlések ütemes tapsai, az operában zajló díszünnepségek (az opera szónak politikai és művészeti vonatkozása is van). A 14. strófától írja le, hogyan jelenik meg a zsarnokság a művészetben, és majd a 17. versszaktól általánosít a költő.
Egyértelművé teszi, hogy a zsarnokság lényege nem merül ki abban, amit a köztudatban ehhez a fogalomhoz kapcsolunk, ennél sokkal alattomosabb. A következő körkép tehát azt mutatja be, hogyan tolakszik be a zsarnokság a mindennapokba, a legszemélyesebb szféránkba, sőt, a gondolatainkba is.
A zsarnokság jelen van az életünk legkülönbözőbb területein: az igazságszolgáltatásban, a közéletben, a művészetekben, a mindennapjainkban, a magánéletben (barátságban, szerelemben, családban). A zsarnokság tehát a társadalmi létezés legalantasabb, lealjasult formájára kényszerít rá.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>