Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (elemzés)
Az Egy mondat a zsarnokságról műfajilag nehezen besorolható költemény. A későbbi ún. hosszú versekhez hasonló szabad vers.
Formai-szerkezeti szempontból litániaszerű (a litánia keresztény egyházi irodalmi műfaj, melynek lényege a verssor egyik felének változtatása, másik felének változatlan ismétlése), bár Illyés nem ragaszkodik merev szabályossággal az ismétlésekhez.
A litániaszerűségből ered a monotónia, amelynek itt külön jelképes értelme van: a zsarnoki rendszerek, a diktatúrák egyöntetűségét fejezi ki (lehetetlen külön utakon járni, ezért minden egyforma, monoton).
Szintén a litániához kapcsolódik az a sajátosság, hogy Illyés rájátszik a kereszténység földi siralomvölgy-képzetére. A litániák egy adott kifejezéssel (Kyrie eleison= „Uram, irgalmazz”) kezdődtek és végződtek, ugyanígy irgalom után kiált a zsarnokságtól szenvedő nép, de nem a túlvilágon, hanem itt a földön.
Hangja indulatos, sodró, már-már lázító (ezért nem engedték kinyomtatni sokáig). A felütésben mindjárt a drámai tetőponthoz közeli magasságban csendül fel, és lendületesen érvelve szinte a sokkolásig fokozza a feszültséget.
Jellemző kifejezőeszközei az ismétlés (kulcsszavak ismétlése) és az anafora. A nominális stílus az uralkodó: a zsarnokság tulajdonságainak bemutatása miatt sok főnevet használ a költő.
Retorikai eszközök: állítás – bizonyítás, indoklás. A vers az érvelő jellegű szövegek felépítésére emlékeztet.
Stílusa nyílt, szókimondó és tárgyilagos: a költő realista leírást készít saját tapasztalatai alapján.
A cím témajelölő, utal a mű tartalmára.
A vers pontos leírást ad a zsarnokság mibenlétéről, természetéről. Azt hirdeti, hogy a zsarnokság tértől és időtől független, ezért nincs a műben egyetlen utalás sem valamely időpontra, évre, helyszínre.
Kiérezhető belőle, hogy a magyar személyi kultusz kritikáját olvassuk, de nincsenek benne konkrétumok: sokkal általánosabb szinten utasítja el a zsarnokságot, ezért válhatott a mindenkori zsarnokság elleni vádirattá.
Ott van a sorokban minden zsarnokság elutasítása. A zsarnokság pusztít, elpusztítja a közösséget, az egyéniséget, a nemzetet. Mindent és mindenkit szétroncsol.
A személy és a közösség szabadságvágya, a félelem és megaláztatások nélküli élet reménye szólal meg a versben. A szabadság a legfőbb és legalapvetőbb érték, melyhez mindenkinek joga van.
Az Egy mondat a zsarnokságról szerkezetileg valóban egyetlen mondatból áll. Úgy tartják, ez az egyik leghosszabb magyar versmondat (200 soros). Egy többszörösen összetett mondat, amely igen bonyolult szerkezetű. Alárendelő tagmondattal kezdődik, melyet az „ott” kezdetű sorok fejtenek ki. A sok „nemcsak” után azonban még mindig nem következik a „hanem”, ami tovább fokozza a feszültséget, a várakozást.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>