Henrik Ibsen: Babaház / Babaszoba / Nóra (elemzés)
III. felvonás: eltelik még egy nap, este van. A dráma csúcspontja előtt két epizód játszódik le: 1. Lindéné és Krogstad egymásra találnak, 2. Rank örökre elbúcsúzik Helmeréktől.
A ház felső emeletén lakó konzuléknál épp zajlik a jelmezbál, amelyen Nóra előadja a tarantellát. Lent, Helmerék üres lakásában várakozik Lindéné Krogstadra. Eleinte a férfi megbántottan viselkedik, mert Lindéné annak idején szakított vele és egy vagyonos emberhez ment feleségül. Lindéné azonban elmagyarázza, hogy nem volt más választása.
Végül a két özvegy, magányos, „hajótörött” ember egymásra talál. Lindéné javasolja ezt, mert szeretne gondoskodni valakiről, és mert tudja, hogy Krogstad gyerekeinek nincs anyjuk, aki gondoskodjon róluk. Krogstad nagyon boldog, hogy az asszony mellette lesz, ettől visszatér az emberekbe vetett hite. Lindéné pedig örül annak, hogy az életének újra lesz célja.
Krogstad úgy érzi, Lindénével az oldalán már nem kell zsaroláshoz folyamodnia, enélkül is fel tud emelkedni. Vissza akarja kérni Helmertől a levelet, de Lindéné nem engedi, mert szerinte Nóra és a férje nem élhetnek továbbra is hazugságban. Úgy érzi, a teljes őszinteség Nórának éppúgy segíteni fog, mint az imént neki.
Krogstad tehát elmegy a levele nélkül. A jókedvű Helmer és a vonakodó Nóra megérkeznek a jelmezbálról (Helmer szinte erővel kényszerítette távozásra a feleségét, aki még maradni akart).
A tarantella nagy siker volt, és Helmer szerint egy ilyen siker után hirtelen kell távozni, hogy nagyobb legyen a hatás. Miközben szépészeti fejtegetésekkel szórakoztatja Lindénét, alig várja, hogy kettesben maradhasson a feleségével, mert annyira hevíti a szerelmi vágy.
Lindéné távozni készül, és Nóra kérdésére, hogy sikerült-e valamit elérnie Krogstadnál, csak annyit felel, hogy Nóra mindent mondjon el a férjének. Nóra kijelenti, hogy nem fog beszélni Helmerrel. Lindéné közli, hogy akkor majd beszél a levél.
Lindéné távozása után beállít Rank doktor kissé kapatosan, búcsúzni jött. Helmer nem is sejti, hogy örökre szól a búcsú, ezt csak Nóra tudja, aki ekkor már csak a saját végzetére tud gondolni. Felhevült férje szerelmi közeledését visszautasítja, és beküldi Helmert a szobájába, hogy olvassa el a leveleit.
A zsarolólevél megtalálása előtt Torvald feszegetés nyomaira bukkan a levelesládán, de nem jön rá, hogy csakis a neje lehetett. Elolvassa a levelet, és közben Nóra várja a „csodát”, vagyis azt, hogy Helmer visszautasítja a zsarolást, mindenben igazat ad neki, a feleségének, és kiáll mellette, magára vállalja a hamisítás bűnét.
Mivel ez romlásba döntené a családot, Nóra nem akarja megvárni, hogy megtörténjen, el akar futni az otthonából, vélhetőleg azért, hogy megölje magát. Ugyanakkor késlekedése jelzi, hogy azért mégiscsak szeretné látni a „csodát”…
Helmer azonban nem úgy reagál a hírre, ahogy felesége várta. Azt teszi, amit konvencionális nézetei diktálnak, vagyis ítélkezik Nóra felett. Képmutató, hazug embernek, bűnözőnek nevezi. Nem törődik azzal, hogy felesége őérte tette mindazt, amit tett, és hogy szeretetből tette, és hogy ezzel megmentette az életét.
Büntetést szab ki Nórára: ezentúl a családi életnek csak a látszatát tartja fenn vele, és a gyerekek nevelését is megtiltja neki. A zsarolást sem utasítja vissza, hanem engedni akar Krogstad követeléseinek, nehogy botrány legyen. Ekkor Nórának mintha hályog hullna le a szeméről. Most érti meg, hogy férje nem az az ember, akinek hitte.
Közvetlenül azután, hogy Helmer ítélkezett Nóra felett, váratlanul levél érkezik Krogstadtól. Kiderül, hogy Krogstad fel akar hagyni a zsarolással. Az adóslevelet is visszaküldte.
Helmer megsemmisíti a hamisított váltót és visszavon mindent, amit mondott. Most már örömmel „megbocsát” a feleségének, hiszen már nem kell félni a nyilvános botránytól. Nóra azonban nem tudja elfogadni ezt a megalázó helyzetet.
Hosszú, tisztázó beszélgetést kezd a férjével, melynek során kifejti, hogy Helmer ugyanúgy gyerekként kezeli őt, mint annak idején az apja. Korábban apjának „babagyereke” volt, most pedig férjének „babafelesége”. Eddigi házaséletük képmutatásra, alakoskodásra és szerepjátszásra épült. Hiszen ő csak most ismerte meg Helmer igazi arcát.
Aztán Nóra kimondja a saját nézőpontjából legsúlyosabb következményt: nem szereti már a férjét, ezért nem maradhat tovább ebben a házban. Elmegy, elköltözik, hogy megtalálja igazi énjét, igazi helyét a világban.
Helmer nem akarja elengedni, a vallás és az erkölcs hivatalos tanait szögezi szembe felesége szándékával, de hiába. Nóra közli, hogy ezek a tanok vagy nem jók, vagy nem ismeri őket rendesen, de a szeretet törvényét ismeri, és a férje mostantól idegen a számára.
Helmer nem tudja Nórát maradásra bírni, összeroppan felesége érveinek súlya alatt. De azért Nóra nem vesz el tőle minden reményt: kap egy „szalmaszálat”, amibe belekapaszkodhat.
Ez a „szalmaszál” Nóra csodavárásának új tartalma: Nóra szerint most már a csoda az volna, ha mindketten annyira meg tudnának változni, hogy egyszer egyenrangúak lennének, és a házasságuk igazi házasság lehetne. Ebben az esetben újra élhetnek együtt. De Nóra hozzáteszi azt is, hogy már nem hisz a csodákban.
Végül Nóra távozik, a kapu dördülve becsapódik mögötte.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Henrik Ibsen: Babaház / Babaszoba / Nóra (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>