Henrik Ibsen: Babaház / Babaszoba / Nóra (elemzés)
Lindéné (Kristine Linde): Nóra gyerekkori barátnője és iskolatársa. Feltehetőleg egyidősek, mégis idősebbnek érezzük Nóránál, részben azért, mert külsőleg jobban megöregedett, részben pedig azért, mert kezdettől fogva a tapasztaltabb asszony szerepét játssza (az idősebb lánytestvér, a nővér szerepét veszi fel Nórával szemben).
Krogstadhoz hasonló jellem, szembeszáll a kihívásokkal, ellenben tökéletesen becsületes. Tisztán látó, értelmes asszony. Életfelfogása egészen más, mint Nóráé. Nincsenek sem titkai, sem szerepei, minden helyzetben nyílt és őszinte. Nem játszik, nem alakoskodik, nem „nőies”.
Eddigi élete örömtelenül telt. Sorsa mindenben különbözött Nóráétól: boldogtalanság, magány és kilátástalanság volt az osztályrésze. Fiatalkorában magatehetetlen, beteg anyjáról és kiskorú fivéreiről kellett gondoskodnia, ezért szerelem nélkül ment férjhez egy jómódú emberhez. Hogy ezt megtehesse, szakítania kellett ifjúkori szerelmével (aki Krogstad volt).
Házasságából nem született gyermek. Három éve megözvegyült, anyja meghalt, fivérei felnőttek. Teljesen egyedül maradt, már nincs kiről gondoskodnia. Azért jött a városba, hogy munkát keressen, mert az életének csak akkor van értelme, ha dolgozhat.
Amikor újra találkozik régi szerelmével, Krogstaddal, nyíltan bevallja neki az egykori szakításuk okát. Ezután szinte érzelemmentes őszinteséggel kifejti, hogy mindkettejük számára az lenne a legjobb megoldás, ha összeházasodnának. Lindéné ugyanis szeretne anya lenni, Krogstad gyerekeinek pedig anyára van szükségük.
Nóráéknál Lindéné egy képmutatásra és hazugságra épülő életformával szembesül, amit helytelennek tart. Eleinte segíteni próbál Nórának abban, hogy régi tette ne lepleződjön le a férje előtt, de aztán meggondolja magát. Úgy érzi, a teljes őszinteség Nórának ugyanúgy segíteni fog, ahogy neki.
A végkifejlethez Lindéné őszinteségre buzdító tanácsa vezet el és az, hogy nem engedi Krogstadnak olvasatlanul visszakérni a levelét Helmertől. Mindezt jóakarattal teszi, de ő adja meg a végső lökést az eseményeknek, gyakorlatilag kikényszeríti az őszinteséget Nóra és a férje között (kijelenti, hogy ha Nóra nem akar beszélni, akkor majd beszél a levél).
Közbeavatkozásának eredménye az lesz, hogy Nóra és Helmer szakít. Így a két barátnő sorsa ismét ellentétes irányt vesz: Lindéné egybekel Krogstaddal, Nóra házassága felbomlik.
Rank: orvos, Helmer ifjúkori barátja, mindennapos vendég a házban. Ő az állandó nézőközönsége, megértő tanúja Helmer és Nóra színpadias házaséletének, látogatásainak valódi oka azonban Nóra iránti vonzalma.
Rank borús kedélyvilágú, magányos ember, aki egy gyógyíthatatlan betegségben szenved (veleszületett hátgerincsorvadás). Ezt apjának köszönheti, aki fiatal hadnagy korában kicsapongó életet élt, és vérbajával megfertőzte születendő gyermekét.
Tehát a darab többi szereplőjével ellentétben Rank olyan bűnökért bűnhődik, amelyeket nem ő követett el. Mégis szégyelli saját közelgő halálát, és nem akarja, hogy barátai lássák szenvedését, haldoklását (ezért utolsó heteit a világtól elzárkózva akarja tölteni).
Nóra kedveskedését, játékos évődését, bizalmaskodását félreérti. Nóra úgy viselkedik vele, ahogy általában a férjével szokott, mert szívességet akar kérni. Ez megtéveszti Rankot, aki bevallja, hogy szereti Nórát.
Mindig is szerette, de eddig titkolta érzéseit. Nem mintha most bármit is akarna Nórától, hiszen haldoklik. Csak azért mondja el a titkát, hogy Nóra tudja. Ezzel persze lehetetlenné teszi, hogy Nóra, aki visszaretten a szokatlan nyíltságtól, elmondja a maga titkát és szívességet kérjen tőle.
A bál utáni utolsó jelenetében a kissé kapatos Rank a halálra készülve derűsen és méltóságteljesen búcsúzik el barátaitól és az élettől.
Fogadtatás, a mű hatása a kortársakra: Ibsen társadalmi drámái kezdetben heves ellenállást váltottak ki, mert az író keményen támadta bennük a társadalmi berendezkedést.
Norvégiában szörnyülködve fogadták a Babaház feminista eszményét és a Kísértetek erkölcskritikáját, a kortársak bomlasztó szándékot láttak ezekben a művekben. Ibsen szerencsére külföldön élt, mert ha otthon él, akkor komoly bajba kerülhetett volna.
Eleinte Németországban is ellenszenvvel fogadták, de lassanként a német közönség hozzászokott, megkedvelte. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Ibsen műveit kitűnő színészek adták elő kiváló rendezők tolmácsolásában és remek kritikusok méltatták. Igazán sikeressé csak az 1880-as években vált.
A Babaház befejezése különösen sok botrányt kavart, hiszen nyílt támadás volt a kor házasságfelfogása ellen. Többször előfordult, hogy átíratták Ibsennel a befejezést, ennek ellenére megesett, hogy a szerző a premier előtt afféle gerilla-akció keretében „javított változat”-nak álcázva bízta a színészekre darabja eredetijét, hogy a megfelelő lezárással játsszák.
Utóélete: több filmadaptációja is készült, 1918-ban jött ki az első. Torvald Helmert többek között Christopher Plummer és Anthony Hopkins is alakította, míg Nórát játszotta például Jane Fonda.
Jelentősége: a jeles angol drámaíró, Bernard Shaw (1856-1950) szerint új szakasz kezdődött a modern dráma történetében a Babaház zárójelenetével, amikor Nóra leveti báli jelmezét és azt mondja a férjének, hogy üljön le, mert beszélniük kell egymással.
A Babaház és Ibsen más drámái is a korszak alapkérdéseit firtatják. Keletkezésük idején témájuk is és a polgári figurák megformálása is újszerű volt. Emellett szokatlannak számított az élet hétköznapi dolgainak színre vitele is. Ibsen drámái utat nyitottak a 20. századi modern színművek irányába és lezárták a modernség előtti dráma korszakát.
Hozzászólások
Henrik Ibsen: Babaház / Babaszoba / Nóra (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>