Heine Dalok könyve című műve 1827-ben jelent meg. Nagyon sikeres, nagy hatású könyv volt, a költő kortársai az egekig magasztalták. Népszerűséget és hírnevet hozott szerzőjének.

Heine a németség egyik legnagyobb költője, és Goethe után a 19. század legnagyobb alkotója, akitől a magyar költők közül Petőfi tanult sokat.

Költészete a német romantikus költészet nagy összefoglalója: romantikus volt ugyan, de a kései, hanyatló romantika költője, akinek életműve már a romantikából kivezető utat jelzi.

Dalköltészete és balladái jellegzetesek, de prózai munkái is kitűnőek, pl. útirajzai és életrajzi írásai (pl. Németország című verses útirajza). Publicisztikája is szépirodalmi értékű. Éles szemmel meg tudta figyelni az apró részleteket és a nagy összefüggéseket.

A Rajna-vidék szülötte volt, szülei kereskedőnek szánták, az egyetemen jogot tanult, de hivatásának az irodalmat választotta. Pályáját romantikusként kezdte, de később a romantika ellenfele, a realizmus felé fordult, és a német korai realizmus egyik vezető művésze lett. Költészetébe belevitte a mindennapok szavait és gondolatait.

Szabad szellemű politikai felfogása miatt a hatóságok nem nézték jó szemmel, ezért Párizsba költözött, és onnan küldözte haza cikkeit, a franciák számára pedig filozófiai és irodalmi tanulmányokat írt.

Heine nyugtalan és bátor lélek volt, világutazó, szenvedélyes, nagyon hevesen tudott rajongani és gyűlölni is. A szabadságért lelkesedett, a magyar szabadság is szívügye volt (verset is írt róla). Lényegében ő volt az a külföldi irodalomban, aki felfigyelt a magyar szabadságharcra és annak erőszakos elfojtására, és kiállt a magyarok mellett.

Leghíresebb műve a Dalok könyve című versgyűjtemény. ifjúkori alkotása, melynek megírására unokahúga, Amelie Heine iránt fellobbant szerelme ihlette. A gyűjtemény különböző ciklusokból áll, a költő 10 év lírai termését foglalta bele.

A versgyűjtemény darabjai műfajilag dalok, ahogy a cím is jelzi. Heine csodálatos könnyedséggel és egyszerűséggel fejezi ki a legbanálisabb, leghétköznapibb érzelmeket is. A kötet legismertebb darabjai: A dal szárnyára veszlek, A Loreley, Mesék mesélnek róla, Mint egy virág, olyan vagy, Áll egy fenyő..

A Dalok könyve fő jellemzői:

• a népdalok hatása tapasztalható benne: strófaszerkezet, ritmika, nyelvi egyszerűség, közvetlenség, természetesség (főleg a korai versekben érezhető a népdal motívum- és formakincse)
• a romantika kellékei: a mesés Keletre ill. valami boldog tündérhazába való elvágyódás, természeti idillért való rajongás
• az első szerelem csodája, hamvassága: az első szerelem témáját Heine mitizálja (a szerelmi líra nagy virtuóza volt, de életéből kimaradt az igazi nagy szerelem, hiszen Amelie, Salamon Heine idősebbik lánya 1821-ben férjhez ment valaki máshoz. Elvesztése trauma volt a költőnek, amit nehezen hevert ki.)
• gyakori az ábrándokat szétromboló ironikus fordulat, az ünnepélyesség, a pátosz hirtelen megsemmisítése, a kiábrándító józanságba való átváltás
• érezhető bizonyos kiábrándultság Heine költészetében: kigúnyolja a romantika stíluseszközeit, rajongása színlelt

Ennek oka az, hogy nem hitt abban, hogy a művészet ki tud szakítani a hétköznapok szürkeségéből, hogy képes semlegesíteni az élet kicsinyes gondjai, ellentmondásai által okozott feszültséget.

Heine meghasonlott költő volt, érzelmeiben és iróniájában is szélsőséges, fiatalon Byron követője. Érdekes ember, csupa véglet és ellentmondás, ugyanakkor maga a belső egyensúly és harmónia is.

Életében nem volt semmilyen meghatározó érzelem: a szerelme beteljesületlen maradt, a baráti érzés is kimaradt, és az apai érzés is. Úgyszólván egy macskája se volt, mégis szentimentalista volt (mivel, ahogy Szerb Antal írja, a szentimentalizmus gyakran az agy-emberek nosztalgiája az érzelmek után).

Azt lehet mondani, egyszerre tudatos és ösztönös alkotó volt: világos, hideg tudat és homályos, ősi ösztönök működtek benne.

• verseiben van valami hideg, matematikai pontosság és kiszámítottság (a tudatalattit is teljes tudatossággal kezelte)
• főleg prózájában képei kiszámíthatatlanok, irracionális módon követik egymást

Szerb Antalnál olvashatjuk, hogy Heine a közönség számára alkotott és a siker érdekében néha nem vetett meg hatásvadász elemeket sem. Legfőbb tehetsége az iróniája, legügyesebben az utálatnak és a hideg dühnek tudott kifejezést adni. Hidegsége így vált zsenialitássá.

Költészete számára a tőr volna a legkifejezőbb jelkép Szerb Antal szerint, de maga Heine is harcosnak vallotta magát. Azt írta: „… tegyetek kardot a koporsómra, mert az emberiség felszabadító háborújának becsületes katonája voltam.”.

A Dalok könyve még a szerző életében 13 kiadást ért meg, és a legnagyobb zeneszerzők zenésítették meg: Schumann, Liszt, Mendelssohn, Wagner, Brahms, Csajkovszkij.