Franz Kafka: A per (elemzés)
Értelmezés: több értelmezési lehetőség is van. Mint Kafkánál általában, itt is az a helyzet, hogy akit megbüntetnek, az nem ismeri a büntetése okát. A büntetés abszurditása, képtelensége annyira elviselhetetlen, hogy a vádlott igazolást akar találni szenvedésére, meg akarja tudni, mi a szenvedés oka, értelme. A büntetés miatt a vádlott elkezdi keresni a bűnét, csak hogy lelkében békére leljen.
Kafka a regény elején leszögezi, hogy hőse ártatlan. És Josef K. valóban ártatlan abban az értelemben, hogy a polgári jogrend ellen nem vétett. Egy törvényt sem szegett meg, feddhetetlen hivatalnok és köztiszteletben álló polgár volt.
A figyelmes olvasó számára azonban nyilvánvalóvá válik, hogy valami mégsem stimmel vele. Hamis életet élő ember, akinek nincsenek igazi emberi kapcsolatai. Létezése gépies, közönyös, életét a kötelességtudat irányítja. Mindennapjait a törvény, az illem, a szokás szabja meg. Személyisége elidegenült a világtól, elszegényedett. Josef K. elvesztette emberi lényegét.
Ugyanakkor nemcsak bűnös, hanem áldozat is. Vétke onnan ered, hogy a környező világ, a társadalom is elidegenedett. K.-t az embertelen társadalom tette embertelenné. Ez a „bűntelen bűnösség” soha nem egyéni vétek, forrása a környező világban van.
A peres eljárás olyan, mintha Josef K-n léte jogosultságát, élete értelmét kérnék számon. Így a per akár lelkiismeret-vizsgálatnak, a lappangó bűntudat tárgyiasulásának is tekinthető.
Bűnösségre utal K. néhány elejtett célzása (pl. „Hát azt hiszi, hogy ártatlan vagyok?”) és a perében való cinkossága. Ugyanis K. cinkos a saját perében. Az első pillanattól kezdve elismeri az ismeretlen hatalom jogát arra, hogy perbe fogja őt. „Ez csak akkor eljárás, ha én elismerem annak” – mondja az első „vizsgálatkor”. Márpedig elismeri, sőt, elősegíti, szinte sürgeti a per lefolytatását.
Mivel K. elismeri az eljárást, a pert nyugodtan nevezhetjük pernek, K.-t magát vádlottnak, a közvetítő személyeket pedig közbenjáróknak.
Bűnösségét furcsa viselkedése is jelzi:
- furcsa a letartóztatásakor egyik első reakciója – nem azon csodálkozik, hogy idegenek vannak a szobájában, hanem az érdekli, hogy kik azok („Látni akarom, miféle népség van a szobában.”).
- furcsa, ahogy elébe siet a dolgoknak – amikor a felügyelő hívja, K. azt a megjegyzést teszi, hogy „de hisz ez még nem a főtárgyalás”, amivel előrevetíti, hogy perének folytatása lesz (az, hogy a folyamat még nem tart a főtárgyalásnál, azt jelenti, hogy lesz főtárgyalás). A per folyamatára való célzás egyfajta kezdeményezés a per lefolytatására.
- a vizsgálatra hívó telefonüzenet nem tartalmazza a beidézés időpontját, furcsa, hogy K. mégis „tudja”, hogy 9-re kell mennie
- később önszántából újra felkeresi a labirintusszerű épületet
- amikor az ítéletet végrehajtó hóhérok belépnek a szobájába, K. már feketébe (ünneplőbe) öltözve várja őket, készen áll a kivégzésre
- a záró mondat olyan belső értékítéletet tartalmaz (szégyen), amely azt sugallja, hogy K. bűnös – maga is beismeri a halála előtti pillanatban, hogy bűnös.
K. menekülési stratégiákat gyárt:
- mindegyre arra törekszik, hogy tisztán lássa helyzetét
- ügyében pártfogókat keres (pl. Bürstner kisasszony, Lenie, a törvényszolga felesége személyében)
- nagybátyja javaslatára ügyvédhez fordul
- támadóan lép fel a vizsgálaton (megvesztegethetőséggel, visszaéléssel, ártatlanok meghurcolásával vádolja a vizsgálóbírót)
- mindig tudatosan arra törekszik, hogy a vele kapcsolatban állók észjárását kifürkéssze és felhasználja („valamiképpen be akart lopakodni az őrök gondolataiba, hogy azokat a maga javára fordítsa, vagy ott befészkelődjék”)
K. tetteit egy idő után már nem csupán a menekülés vágya motiválja, hanem a megismerés vágya is. Harcol a világ rejtélyeinek megfejtéséért, és egyre inkább az a célja, hogy megismerje a Törvényszék titokzatos világát. Egyre kevésbé törődik saját perével, saját személyének megmentése mellékessé válik. De minél türelmetlenebbül és makacsabbul keresi a kapcsolatot a Törvényszékkel, annál inkább elesik a lehetőségtől, hogy valóban kapcsolatba kerüljön vele.
Mindenhol a Törvényt keresi, de csak zűrzavart, tervszerűtlen kapkodást, visszataszító emberi megnyilvánulásokat talál. A világ, az élet értelmét és önnön létének értelmét keresi a nyomasztó, rémálomszerű víziók közepette és olcsó szerelmi kalandokban is, de hiába.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
Hozzászólások
Franz Kafka: A per (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>