Franz Kafka: A per (elemzés)
Hangulat: meghatározatlan eredetű fenyegetettség-érzés uralja a regényvilágot.
Elbeszélői nézőpont: mindent a főhős szemszögéből látunk, a világ K. szorongásaiban, álomképeiben jelenik meg előttünk.
Kifejezőeszközök: metaforikus képnyelv, a fantasztikum és a valóság ötvözése adja a mű egyediségét. Érzékletes, realisztikus leírások (utcák, szobabelsők, bútorok, padlás).
- levegőtlenség, szorosság, bezártság, zsúfoltság képei
- ellentét (szomszédok lelkesedése eleinte – közönnyel figyelő világ, igazság-hazugság, bűnösség-bűntelenség, szabadság-szükségszerűség)
A regény kulcsszava a „mintha”, amely bizonytalanságot fejez ki. A főhős önértelmezése és világértelmezése bizonytalan, amely az értelmes világrend felbomlásának következménye.
Motívumok, szimbólumok:
- ébredés (a regény egy reggeli ébredéssel kezdődik) – az álomnak és az ébredésnek domináns szerepe van Kafkánál. Egy abszurd fordulat történik, amely miatt a főhős az ébredést követően egy másik, különös világban találja magát. Kafkánál mindig ez a másik, abszurd világ képviseli az igazi valóságot, míg az ember fizikai létezése, normál világa csak illúzió.
- Törvényszék (nem közönséges bíróság, nem az államgépezet legális szerve, bár sok hasonló vonása is van) – nincs topográfiailag meghatározható helye. Talán a legmegfoghatóbb színhelye a padlástér, de K. ott is csak egy alpári gyülekezetet talál. Senki sem tudja megmondani, hogy hol a törvény és mi a törvény. Akárhogy igyekszik, K. nem tudja felfedni, megtalálni, a törvényt kereső útja sikertelen. A sehol sem levő, elérhetetlen és megközelíthetetlen Törvényszék az arctalan, személytelen Hatalom megtestesítője.
Esztétikai minőség: abszurd. Olyan komikummal találkozunk, amely egyáltalán nem ellentéte a tragikumnak.
Nyelvezet: a leírások nyelvileg dísztelenek, kopárak, de érzékletesek.
Szereplők, jellemek: kétsíkúság figyelhető meg a jellemábrázolásban. Van, amiről alapos ismereteket szerzünk, más dolgokról viszont semmit nem tudunk.
Például ismerjük a főhős lakás-és munkakörülményeit, pontosan tudjuk, milyen az öltözéke és azt is, hogyan gondolkozik. Semmit sem tudunk azonban a külsejéről, nem ismerjük arcvonásait, és nincsenek jól megragadható, jellegzetes személyiségvonásai sem. Még nevének is csak kezdőbetűjét tudjuk (K.), azaz nincs megfogható személyazonossága.
Josef K.: első cégvezető egy nagy bankban. Példás életű, megbízható hivatalnok, csak a munkája és az abban való előrejutás érdekli.
Magányos, elszigetelt alak, egyedül él egy panzióban, társas kapcsolatait nem ismerjük. „Arc nélküli” szereplő, nincs egyénisége. Egész élete csak egy társadalmi szerep.
Kispolgári közegben él, melyet Kafka hitelesen ábrázol (cselédlány, reggeli kávé, szobabérlők, kukucskáló szomszédok). K. a korabeli nagyvárosi társadalom átlagpolgára, és ennek megfelelő életmódot folytat.
K. tudja, hogy ártatlan, de már nem biztos önmagában. Lassanként, fokozatosan kialakul benne a bűnösség tudata. Ez egy hamis feltételezés, amely arra épül, hogy valami bűnének csak kell lennie, ha per folyik ellene.
K. előélete is, sorsa is emlékeztet Ivan Iljics történetére. Halála előtt döntő felismerésre jut életével kapcsolatban: „Mindig húsz kézzel akartam belenyúlni a világba, s ráadásul nem is helyeselhető célból. Ez hiba volt.”
K. végül elfogadja az ismeretlen Törvényt, amely alapján elítélik. Majdhogynem saját maga ítélkezik önmaga felett, amikor a két pribék udvariaskodva egymásnak nyújtogatja a kést. „Pontosan tudta, hogy az ő kötelessége lenne megragadni és magába döfni a fölötte lebegő kést.”
Huld: ügyvéd, K. csak alázatra intő szónoklatot kap tőle.
Leni: az ügyvéd ápolónője. Fokozza K-ban a bűnösség érzését. „Ne legyen többé olyan makacs – mondja jóindulatúan –, hisz ez ellen a bíróság ellen nincs védekezés, beismerő vallomást kell tennie. Legközelebb valljon be mindent!”
Titorelli: festő, lezüllött művész. K. azért fordul hozzá segítségért, mert Titorelli a bírósági arcképfestő. Csak annyit tud mondani K-nak, hogy „minden a törvényhez tartozik”.
közvetítők: K. megpróbál közvetítők útján közel kerülni a Bírósághoz, de a törvény őrei, hivatalnokai és bírái nem ismerik a Törvényt.
pap: K. mindenütt a bíróság képviselőibe botlik, a dóm szószékén álló papról például kiderül, hogy ő a börtönkáplán, s mindent tud K-ról. K. tőle kapja a legbővebb tájékoztatást a perről, ám szavai korántsem egyértelműek: „Félreérted a tényeket, az ítélet nem egyszerre jön, az eljárás maga válik lassanként ítéletté.”
nők: rejtélyes kapcsolatban állnak a Törvényszék világával. Női mivoltuk, természetes animális-biológiai erejük révén ismerik a rejtélyes erők mozgását, de őket a dolgok lényege nem érdekli. A nők csak lehúzzák K.-t az irracionális mélységekbe.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
Hozzászólások
Franz Kafka: A per (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>