Franz Kafka: A per (elemzés)
Cselekmény röviden: a főszereplő, Josef K. a 30. születésnapján arra ébred, hogy két idegen férfi van a szobájában és letartóztatják. Az író már az első mondatban hangsúlyozza hőse ártatlanságát: „valaki megrágalmazhatta”, „mert semmi rosszat nem tett”. A letartóztatás nem jár bebörtönzéssel, K. szabadon végezheti a munkáját, megszokott életmódját nem korlátozzák.
K. nem tudja, mi a bűne, miért tartóztatták le és melyik törvény alapján történik vele mindez. Eleinte azt hiszi, félreértés történt, vagy baráti tréfát űznek vele. Aztán meggyőződik arról, hogy nincs tévedés, valóban pert indítottak ellene, és ezzel megkezdődik hosszadalmas és érthetetlen kálváriája.
Kezdetben nincs tudatában bűnösségének, kihívóan lép fel a bírósággal szemben is. Később, ahogy komolyabbá válik az ügy, egyre megadóbban várja az ítéletet.
Se most, se később nem sikerül megtudnia, hogy mivel vádolják. Pedig most már legfontosabb feladatának azt tartja, hogy kiderítse, mi az a törvény, amely alapján eljárás indult ellene, de hiába próbál tájékozódni, nem sikerül megtudnia, mit követett el.
A letartóztatással Josef K. élete a mindennapok felszíni világából egy másik világba billen át. Ez a világ a vád és a védelem mitikus világa, az igazi világ.
Élete 2 részre osztható:
- a 30. születésnapja előtti időszak – átlagos életet élt
- a 30. születésnapja utáni 1 év – a per sajátos életformát kényszerít rá
Egész életét megváltoztatja az a tudat, hogy valahol valamiért per folyik ellene. Életformájává válik a védekezés és a harc, élete pedig maga a per.
Szégyelli, hogy per folyik ellene, szeretné eltitkolni, de kiderül, hogy csaknem mindenki tud róla. Segítséget kér, ügyvédet fogad, összeköttetéseket próbál felkutatni, de senki nem tud segíteni neki, mert senki sem tudja, mivel vádolják K-t.
A per folyamatos elszámolás a felsőbb hatósággal. K. szeretne a bíróság közelébe férkőzni, de nem sikerül. A bíróság titokzatos és láthatatlan. K. csak a piszkos, poros padlásterekben székelő alsó fokú törvényszékekre juthat el, és ezek ugyanúgy nem ismerik a Törvényt, ahogy K. sem.
Az eljárás olyan áttekinthetetlen és szövevényes, hogy K. teljesen belezavarodik. Nagyszabású beadványt akar benyújtani a bíróságra, ami azonban „végeérhetetlen munkát” jelent. Ugyanis a vád ismerete nélkül kellene „emlékezetébe idéznie, leírnia és mindenfelől megvizsgálnia egész életét, annak legkisebb tetteit és eseményeit”. Nem is készül el vele soha.
K. teljesen belebonyolódik az ügy kusza hálójába. Szembekerül a hatalommal, amely végeláthatatlan labirintus képében jelenik meg. Ennek a labirintusnak nincs kijárata, nem lehet megérteni, és nem lehet előle elbújni. Egy évvel a letartóztatása után már úgy tűnik, K. belenyugodott a sorsába.
Végül a 31. születésnapja előtti estén K-t két kövér, cilinderes férfi kíséri el a saját kivégzésére. Ők a hóhérai. K. engedelmesen megy velük, sőt, groteszk módon sietteti őket, futva vonszolja maga után a pribékeket, mintha nem áldozatuk, hanem bűntársuk volna. Egy elhagyott, kopár kis kőbányába viszik, ahol egy hosszú, vékony, kétélű mészároskést döfnek a szívébe.
A hosszú, érthetetlen per végén tehát – bár ítélet nem születik – K.-t kivégzik. Tudatlanul hal meg – kivégzése okát nem ismeri, csak azt tudja, hogy bűnös, és úgy érzi, „szégyene talán még túléli őt.”
Kulcsparabola: a regény példázatos történeteket (parabolákat) tartalmaz. A legfontosabb a kapuőr története, amely külön is megjelent A törvény kapujában címmel. A kapuőr történetét a pap mondja el K-nak a Dómban. A történet a törvény megismerhetetlenségéről szól.
Ezt a problémát kétféleképpen lehet értelmezni. A börtönkáplán és Josef K. is értelmezi.
A pap legfontosabb mondata: „A bíróság semmit sem akar tőled. Befogad, ha jössz, és elbocsát, ha távozol.” Kétféle értelmezése van:
- az emberi kezdeményezésnek fontos szerepe van
- a világ nem akar tőled semmit, befogad, ha megszületsz, és elbocsát, ha meghalsz – azaz nincs ítélet, az életre ítéltetés maga a halálos ítélet (ahogy a pap még az elején kifejti: „Félreérted a tényeket, az ítélet nem egyszerre jön, az eljárás maga válik lassanként ítéletté.”).
A beszélgetés zárása is fontos. A pap azt mondja: „Nem kell mindent igaznak tartanunk, csak szükségszerűnek.” K. szerint ez lehangoló nézet, mert ezzel „A hazugságot avatják világrenddé.”
Ez azt jelenti, hogy nem létezik felmentő ítélet. K. útja a polgári élet felszíne alá vezet, megpillantja a mélyben rejlő, félelmetes mozgatóerőket. Tudomást szerez a Törvény létezéséről, amelynek nincs szüksége erőszakra, amely nem ismeri az „igazságot”, de végrehajtja a „szükségszerűséget”.
A védtelen K. teljesen ki van szolgáltatva egy kiismerhetetlen, személytelen hatalomnak. Olyan világba került, ahol „a hazugságot avatják világrenddé”.
Azért ez a történet a kulcsparabola, mert a regény éppen erről a hazug világrendről szól, melynek kábulatát olyan sokan elfogadják – vakon, sőt örömmel.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
Hozzászólások
Franz Kafka: A per (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>