Motívumok: mind egymásra utalnak, nincs köztük fontossági sorrend.

• halászat – az egyik legősibb mesterség, amely egyszerűnek látszik, mégsem az – rengeteg ismeretet, türelmet, kitartást igényel. Hemingwaynél a halászat nem pusztán a megélhetés forrása és nem is sport – az ember ősállapotát, a természettel összehangolt létezésmódját jelképezi.
• öregség – fontos motívum, hogy a halász öreg. Teste gyengül, de emberi értékei nem pusztulnak, kitartása révén helyt tud állni. Manolin is rendelkezik ezekkel az értékes belső tulajdonságokkal, ez adja majd az élet folytonosságát. A fiú egyébként az öreg halászt a saját ifjúságára is emlékezteti.
• hal (marlin) – az öreg halász „ellenfele”, érte vagy inkább vele küzd. Élelem is és a megélhetés forrása is (pénzt kap érte). Sok halfajta szerepel a műben: Santiago az elejtett marlint méltó ellenfelének tartja, a cápák közül néhányat egyenrangúnak érez, néhányat lenéz
• tenger – a fő szimbólum, a leginkább jelképes; ez a motívum fogja egységbe a többit. Mindenekelőtt életszimbólum, utal az öregkori életszámvetésre. A tenger rejtélyes, sok motívum benne foglaltatik. Benne van élet és halál, teremtés és pusztítás, jó és rossz. A műben a küzdelem helyszíne.
• idő – szimbolikus a 84 napig tartó sikertelen halászat: a reményvesztettséget fejezi ki (egyszer az is előfordult, hogy 87 napig várt az öreg halász a nagy zsákmányra). A mű ideje az egyén ideje, de az emberiség létideje is (a mítoszi időtlenség síkján is játszódik a történet, mely az ember legyőzhetetlenségét hirdeti).
• remény – fontos alapelv a regényben: Santiago mindvégig reménykedik a sikerben, de közben rendre átcsap reménytelenségbe is.
• vereség – az öreg halász a vállalt feladat teljesítése szempontjából kudarcot vall, azaz vereséget szenved (nem tudja hazavinni a kifogott halat). A vereséget maga az öregség és a legyőzhetetlen cápahad okozza.
• győzelem – az öreg halász erkölcsileg győzelmet arat, hiszen elejtette a zsákmányt, vagyis ami tőle telt, azt megtette. A marlin elejtése győzelmet jelent, és Santiago hozzáállása (míg élek, harcolok) a győztesek magatartása.
• álmok – Santiago sokat szokott álmodni, és álmaiban afrikai oroszlánokat lát, amelyek a tengerparton sétálgatnak. Álmai utalnak pszichés állapotára. A csónakban zavaros álmokat lát, hazatérése után álomtalanul alszik, utána viszont minden visszatér a rendes kerékvágásba, ezt jelzi a regény befejező mondata, amely a megszokott álmokra utal vissza: „Oroszlánokkal álmodott az öreg.” A megszokott álmok visszatérése azt is jelenti, hogy a cápákkal való drámai küzdelem során nem történt jóvátehetetlen tragédia.
• bibliai számok – bibliai szám a 40 nap (Manolint a szülei 40 nap sikertelen halászat után küldik másik hajóra) – ez a szám felidézi Noé és Mózes történetét is. A 3-as szám is megjelenik (Manolin az új hajón már az első héten 3 nagy halat fog) – a zsidók 3 napig szomjaztak, mielőtt Mózes vizet fakasztott a kőből, de utal a Szentháromságra is,
• bibliai nevek – Santiago neve Szent Jakab nevének spanyol alakváltozata (aki apostol volt és mellesleg halász), Perico és Pedrico (falusi emberek, akik kedvesek Santiagóval): mindkettő Szent Péter nevének spanyol alakváltozata, Martin (a vendéglős) neve Szent Márton nevéből jön, még Manolin neve is a spanyol Emmanuel (azaz Emánuel) alakváltozata.
• kubai kultúra – szakrális (Santiago kunyhójának falán Kuba védőszentjének képe lóg, katolicizmus), és profán (baseball szeretete, szerencsejátékok – pl. lottó – iránti lelkesedés) – párhuzamosság fedezhető fel a szakrális és a profán elemek között, de ez nem szentségtörő módon jelenik meg.
• szerencse – a kubai kultúra része, hogy a vallásos hit együtt jár a szerencsében való hittel. A valláshoz hasonlóan a szerencsejáték is reményt ad az embereknek, lehetőséget ad nekik az elmélyülésre, álmaik megvalósításával kecsegteti őket és van egyfajta rituális jellege, ez magyarázza népszerűségét.
• oroszlán (Santiago szereti az oroszlánokat, és folyton azokról a fiatal oroszlánokról álmodik, amelyeket az afrikai partoknál látott) – az oroszlán az erőt, a bátorságot, a büszkeséget, a méltóságot szimbolizálja (hagyományosan az állatok királyának tekintik). Ezek azok a tulajdonságok, amelyek fontosak az öreg halász számára, amelyek felbukkannak fiatalkori emlékeiben, és amelyeket át akar örökíteni Manolinnak. Az oroszlán Santiago halhatatlanságát is kifejezi – mert amit az öreg a fiatalnak át tud hagyományozni, az nem pusztul el vele együtt, és a természet körforgásában ez jelenti a halhatatlanságot.
• keresés (Santiago kimegy a tengerre, hogy halat fogjon) – felidézheti Homérosz Odüsszeia c. művét (bár Santiago útja nem kalandkereső vállalkozás), és Cervantes Don Quijote c. műve is eszünkbe juthat (bár Santiago nem csapja be önmagát). Hemingway hőse egy magányos ember a természetben, amelynek beilleszkedik ragadozókra és zsákmányállatokra oszló rendjébe.

Nyelvezet: közvetlen, közérthető. Hemingway a korban beszélt köznyelvet használja és szigorúan egyjelentésű szavak nyelvén beszélteti hőseit.

Nyelvi eszközök: szűkszavú tömörség jellemzi (minél kevesebb szóval minél többet akar elmondani). Az intenzitást fokozó ritmusváltás. Rövid mondatok, gyakori ismétlések. A dialógus központi szerepet kap, de fontos eszköz a belső monológ is.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!