Eötvös József: A vár és a kunyhó (elemzés)
Maga a történet valós társadalmi problémát vet föl: a két fiatal boldogtalanságát és halálát a társadalmi különbségek okozzák. A fiú apja az, aki házasságukat ellenzi és megakadályozza, de Eötvös még ettől a zord apától sem tagad meg némi pozitív tulajdonságot, pl. a méltóságteljes viselkedést, nevének vitézségét. Persze, meg kell bűnhődnie azért a kegyetlenségért, hogy a szerelmeseket elválasztja egymástól: fia halála a büntetés.
A jobbágy-apa szintúgy pozitív színekkel van ábrázolva: öntudatos beszéde már előremutat Petőfi műve felé. Rokonszenves szereplő, akivel Eötvös azt a gondolatot mondatja ki, amelyet később Vörösmarty is megfogalmazott: a jobbágy is gondol az őseire, az ő ősei is véreztek a hazáért, nemcsak a nemesúr ősei.
„Mert voltak ősim nékem is
Hazáért vérezők,
S mert nem említed tettöket,
Tán nem vitézek ők?
Bár ősöd hantja szépen áll
Ismert a harczmezőn,
A népnek hamva, büszke úr,
A por eldődidön.”
Eötvös még homályosabban, áttételesebben mondta ki azt, amit Vörösmarty később így fogalmazott meg: „S nem csak dicsőké a haza; / A munkás pór, szegény, / Bár észrevétlen, dolgozik / A hon derűletén.” (Honszeretet)
Eötvösnél a jobbágy afféle tiszteletteljes megfogalmazását adja ugyanannak a dolognak, amit Petőfi majd radikálisan fog megfogalmazni.
Eötvös a nép megbecsülésére inti az olvasót a jobbágyszereplőn keresztül, és arra figyelmeztet, hogy a jobbágynak is van mire büszkének lennie, nemcsak a nemesnek. A nemesi gőggel a jobbágy jogos öntudatát állítja szembe.
Már Széchenyi István is megpendítette Hitel című művében 1830-ban, hogy a „várnak” és a „kunyhónak” szövetségre kéne lépnie egymással. Széchenyi, aki maga is gróf volt, arra intette magas rangba született társait, hogy ne legyenek gőgösek, ereszkedjenek le a szegénynéphez, ismerjék meg a nyomorúságot. Mert ha így tesznek, akkor meg fogják tapasztalni, hogy a jobb sorsra érdemes szántóvető emberek szívét milyen nemes érzés lakja.
Széchenyi szerint a társadalmi osztályok közti ellentétet, félreértéseket, feszültséget az okozza, hogy nem ismerik egymást, teljesen idegen világ számukra a másiké. Ezért azt javasolja, hogy „kiművelt emberfők” nevelése útján egyesítsük a társadalmi osztályokat mesterséges úton.
Az ő gondolatának irodalmi lecsapódásaként Eötvös művének sok utánzója lett, főleg akkor, amikor a Kossuth-féle érdekegyesítés nemzeti programmá vált. Így A vár és a kunyhó iskolapéldává fakult.
A számos epigon-mű egyike volt például Lakner Sándor Országgyűlés című verse, amely a Honderű című lapban jelent meg 1845-ben. Sokkal erőtlenebb költői nyelven mondja ki ugyanazt:
S a pór, ki eddig munka közt
Izzadt vércseppeket,
Hogy a pazarló földesúr
Élvezzen kéjeket,
Elismerés jutalminál
Jobb sorsán megnyugodva áll.
Ez legalább nyílt társadalombírálat, míg a többi epigon-költő érzelmes románcos történet formájában dolgozta fel a vár és a kunyhó ellentétét.
Eötvös műve tehát divatot teremtett, s a többi költő ezt a divatot követte, és különcködve írta meg ugyanazt, amit Eötvös egyszer már megírt világosan és érthetően (pl. Beöthy Zsigmond Halász szerelme című regedala 1846-ból a sziklavár gőgös urának lánya és a derék, egyszerű halászfiú közti tragédiával végződő szerelmet beszéli el hosszadalmasan).
Garay János Egy nagyúri kastélyban című keserű hangú költeménye pedig a főnemesség nemzetietlenségére céloz: a pompás kastély üresen áll, a tulajdonos külföldön van valahol, itt hagyta ősei birtokát.
Az ilyen típusú költeményeknek talán az egyik legszínvonalasabb példája Tompa Mihály Fent és lent című verse 1856-ból, amely más módon oldja fel a vár és a kunyhó ellentétét: szerinte ugyanis a kunyhó lakója a boldogabb. A horatiusi arany középút elve alapján jut erre a következtetésre.
Petőfi Sándor is számos verset írt Eötvös műveinek hatására, melyeket már az epigon alkotásokkal együtt ismert meg. Palota és kunyhó című versét Eötvös A vár és a kunyhó című románca ellenében írta, de ez a tagadás nem annyira Eötvösnek szólt, mint inkább utánzóinak.
Ez abból is látszik, hogy a Palota és kunyhó nem tagadja Eötvös versének világát, sőt, át is veszi és fölerősítve mondja ki annak néhány gondolatát.
Összességében azt mondhatjuk, A vár és a kunyhóval Eötvös felülmúlta a kordivatot, és egy tetszetős-olvasmányos történetet alkotott, amelybe ügyesen szőtt bele emberbaráti-liberális eszméket.
Hozzászólások
Eötvös József: A vár és a kunyhó (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>