Déry Tibor Szerelem című novellája 1956-ban íródott. A szerző ekkor keletkezett műveinek központi gondolata a szolidaritás és annak szeretetté növő változata.

Déry Tibor (1894-1977): a modern magyar próza előkészítője, minden műnemben és sokféle műfajban alkotott, de életműve középpontjában az epika (főleg a regény) áll. Maradandó értéket elsősorban kisprózai művei képviselnek.

Élete végéig hajlott a formaújításra, epikáját a Thomas Mann-féle realista eszmények folytatása és a kísérletező formabontás jellemzi. Mindenekelőtt művei példázatosságával újította meg a magyar prózát.

Írói világképe: életfelfogását racionális gondolatiság hatja át, törekszik az életproblémák pontos megfogalmazására és az ennek megfelelő helyzetábrázolásra.

Előzmények, irodalmi minták: Déry alaposan ismerte a klasszikus és kortárs világirodalmat, műveiben felhasználta Marcel Proust, Franz Kafka és Thomas Mann írói eredményeit.

Szerelem: Déry legfontosabb, legjobbnak tartott műve.

Keletkezés: a mű az 1956-os évben keletkezett, amely fontos évszám a magyar történelemben. Különös, de mintha Déry a novella megírásakor előre látta volna a saját sorsát. Részt vett a forradalomban, az ellenzéki írók tevékenységében, majd a következő évben letartóztatták. Csak három év múlva szabadult amnesztiával.

Életrajzi háttér: a mű megírásakor még nem volt közvetlen életrajzi vonatkozás: Déry Tibor csak 1957-ben került börtönbe.

Műfaj: novella.

Téma: a mű a legegyszerűbb, legnemesebb, legemberibb érzésről szól, amelynek igazi valója egy nehéz történelmi korszakban, egy nehéz élethelyzetben mutatkozik meg. A novella nem is annyira a korról, hanem inkább a középpontban álló jellegzetes élethelyzetről szól.

Stílusirányzat: realista, de vannak a műnek modern vonásai (pl. filmszerűsége). Déry a klasszikus prózai hagyományokat ötvözi a modernnel.

Cím: témamegnevező, utal a főszereplő és felesége közti kapcsolatra, tágabban arra az erőre, érzésre, amely ilyen körülmények között is él, életben tart.

Idő: az 1950-es évek. Konkrét dátum nincs, de a leírásból tudjuk, hogy a diktatúra időszakáról van szó (Rákosi-korszak).

Időtartam: néhány óra történetét mondja el a mű.

Helyszínek: börtön, utca (taxi, villamos), a főhős otthona (Budapest, Szilfa u. 17.), szobájuk. Vagyis: zárt tér (börtön) – nyitott tér (zajos, nyüzsgő nagyváros) – zárt tér (otthon). A tér fontos formateremtő elve a műnek.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!