Az Isteni színjáték elemzése – helyszín, idő, szereplők

Hely, idő: Dante pontosan közli a körülményeket, pl. az indulás dátumát: 1300 nagycsütörtök éjszakája. Tudósít a túlvilági birodalmakban töltött órákról, és a Paradicsomba való megérkezése időpontjáról (1300 húsvét hetének szerdája).

Bár egy misztikus látomásról van szó, a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom nagyon is konkrét, térben pontosan körülhatárolt, elképzelhető, „feltérképezhető” helyek. Dante a saját képzelete és a ptolemaioszi világkép alapján „rendezte be” a túlvilágot.

A geocentrikus világképnek megfelelően a Föld a világegyetem központja, gömb alakú. A három túlvilági birodalom (Pokol, Purgatórium, Paradicsom) a Föld középpontján áthaladó függőleges világtengely körül helyezkedik el. A képzeletbeli tengely északi végén Jeruzsálem és a Golgota hegye található. Minden szárazföld a Föld északi féltekéjén van, a déli féltekét tenger borítja.

A világtengely Jeruzsálem városánál (északi félteke) lép be a föld alá, és áthalad a Föld középpontján, ahol a pokol királya, Lucifer lakozik. A pokol a Föld középpontjába nyúló, és folyton szűkülő tölcsér, melynek árkaiban (köreiben) találhatók a büntetésüket szenvedő lelkek. A világtengelyt a pokol lefelé egyre szűkülő körei tölcsérszerűen veszik körül. A Pokol feneke egybeesik a Föld középpontjával.

A túlsó, déli féltekén a világtengely keresztülhalad a tengerből szigetként kiemelkedő Purgatórium hegyének csonka kúpján (fennsíkján található a bibliai Édenkert), majd elhagyja a Földet és az égi Paradicsom köreinek középpontján át az ég legfelső csúcsán eljut a mindenséget teremtő Isten trónusához. Az istenség székhelyén belevész a végtelenbe.

Túlvilági vezetők: Vergilius és Beatrice. Vergilius az erkölcsi tisztaság és az emberi értelem, Beatrice a tökéletesség megtestesítője.

Beatrice érthető, de miért pont Vergilius? A választást több dolog is indokolja:

• az antikvitás iránti tisztelet
• Vergilius latin, és Dante családja is latin eredetűnek tudja magát.
• Dante mesterének, példaképének tartja Vergiliust a mű írása során („Mesterem, mintaképem vagy te nékem, / te vagy csupán, kitől örökbe kaptam / a zengzetes szót, mely ma büszkeségem.”).
• politikai nézeteik egyeztek: Dante úgy vélte, Vergilius és ő hasonló módon vélekednek a császárságról. Ugyanis Vergilius Aeneis című híres eposzában bebizonyította Augustus császár principátusának jogosságát, és ez nem lehetett közömbös a császársággal szimpatizáló Dante számára, aki a császárság eszméjét összekapcsolta a „Pax Romana” (= Római béke, Augustus jelszava) és a „földi paradicsom” gondolatával.
• a középkor úgy ítélte meg, hogy Vergilius túllépett a pogányságon: IV. ekloga című művében megjövendölte a Megváltó születését (legalábbis a középkor így értelmezte a verset).
• Vergilius szerepe: az első énekben ő vezeti a „másik útra” az eltévedt főhőst, akivel előre közli az út fontosabb állomásait (Pokol, Purgatórium, Paradicsom) – így lesz nyilvánvaló az olvasó számára is a misztikus utazás iránya –, és röviden összefoglalja azt, ami majd ott történik.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!