Csokonai Vitéz Mihály: A vidám természetű poéta (elemzés)
A hangvétel rendkívül magabiztos. Ez eszünkbe juttathatja a régi magyar irodalom bizonyos alkotóit, akik hasonlóan erős költői öntudattal rendelkeztek. Felidézhetjük pl. Janus Pannonius Pannónia dicsérete című versét („Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám”) vagy Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzának Berekesztését („Véghöz vittem immár nagyhírű munkámat”).
Ám velük ellentétben Csokonai a pályája elején állt, fiatal, ígéretes tehetség volt, de még nem tett le az asztalra semmit. Az ő büszkesége a majdan létrehozandó életműre vonatkozik. Ars poeticájában azt fejti ki, hogy milyen elvek szolgálatába akarja majd állítani a költészetét.
Az általa elutasított líráról viszont egyre gúnyosabb hangon nyilatkozik meg („sírból kitántorgott szél”, „Kerítse szürke Hesperis / Gőzölgő fejeket”).
A cím témajelölő.
A vers gondolatmenete vitázó: a költő elismert és tekintélyes alkotók művészetével helyezkedik szembe, ami nagy szakmai öntudatra vall. Elhatárolódik a komor hangulatú lírától, és kijelenti, hogy ő másféle költészetet akar művelni.
A vers mind formailag, mind tartalmilag szimmetrikus. A versszervező erő az ellentét. A lírai én által elutasított költészet (borús, szentimentális, komor, melankolikus) áll szemben az általa is művelt és elfogadott költészettel (vidám, rokokó, játékos, könnyed).
Ennek megfelelően további ellentétek figyelhetők meg:
- földrajzi vonatkozás (völgy ßà rét)
A szomorú és a vidám költészet világát földrajzi helyekhez is köti: a borús versek a völgyekben születnek, díszleteik temetők és sírhalmok, a vidám versek hazája ezzel szemben az „andalgó vidék”, ami valószínűleg rétet jelent.
- fényviszonyok, napszakok (éjszaka ßà esthajnal)
A szomorú költészet világában állandóan sötétség van, mindig fenn van a Hold, a vidámság világa az alkonyat, a naplemente idejéhez kötődik.
- növények (ciprusfa, Hesperis, sisakvirág ßà viola, hiacint, rózsa)
A szomorú költészet jellegzetes növénye a ciprusfa, amelyet az ókori Keleten és Itáliában sírokra ültettek és a halotti máglyákat díszítették vele, mivel sötét lombja van. A Hesperis éjszaka nyílik és illatozik, és nem nappal, a Shakespeare fejét díszítő füzér pedig „akónitos”, vagyis mérgező virágokból áll (Aconitum = sisakvirág, amely mérgező növény). Ezzel szemben a vidám költő fejét fehér, rózsaszín és lila szirmú virágok övezik.
- időjárás (sírból kitántorgott szél ßà estvéli szellő)
- hanghatások (csend, irtóztató ének, siralmas nóta, keserves versek-lelkesítő ének, mennyei harmónia, szép dal, új dalok)
- hangszerek (oboa ßà lant)
- földöntúli lények (Melpomené, aki a gyászének és tragédia múzsája ßà Gráciák, Ámorok)
- emberek (halottak, tébolyultak, férfiak ßà élők, nők)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Ez egy nagyon korrekt és alapos elemzés, és sokat segített a tanórám előkészítésében.