A vidám természetű poéta 1793-ban keletkezett, Csokonai mindössze húsz éves volt, amikor megírta.

A debreceni református kollégium tanulójaként gyors felfogásával és bámulatos nyelvtehetségével messze kiemelkedett társai közül. A többi diákkal együtt önképzőkört szervezett, műveltségéről, olvasottságáról legendák keringtek.

Tanárai is ígéretes diáknak tartották, a gimnáziumi poétaosztály vezetésével is megbízták. A kor irodalmi vezéregyéniségével, Kazinczy Ferenccel is levelezett. Ekkortájt érett nagy költővé.

A vidám természetű poéta című verse programadó költemény, melyben meghatározza, hogy költőként mik a szűkebb és tágabb szakmai céljai.

A vidám természetű poéta

Sírhalmok! Gyász temető kertek
Melyek örökös setétség
S szívet borzasztó csendesség
Mostoha keblében hevertek,
Ti bús melankóliának
Setétes vőlgyei!
Hol szomorú múzsájának
Áldozott Hervey.

Itt az érzésnek minden neme
Még az élőben is meghal.
Füle csak csendességet hall,
A semmitől írtódzik szeme,
A ciprus a hold fényjénél
Árnyékát mutatja.
Egy sírból kitántorgott szél
Bágyadtan mozgatja.

Szörnyű környék! melyhez a lélek,
Fantáziáin repűlve,
Irtódzással megy s réműlve,
Félhóltan hátrál vissza vélek.
Szörnyű környék! kérkedj bátor
Bús lantú Youngoddal:
Isten hozzád, gyászos sátor!
Komor ángulusoddal.

Mások irtóztató énekkel
Bőgessék bús obojjokat
És siralmas nótájokat
Jajgassák keserves versekkel;
Kerítse szürke Hesperis
Gőzölgő fejeket:
Én nem óhajtom egyszer is
Követni ezeket.

Nékem inkább oly koszorú
Kösse felkent fejemet,
Melynek színe nem szomorú,
S múlatja a szebb nemet:
Ezt a vídámabb Múzsáknak,
A mosolygó Gráciáknak
Fűzzék öszve rózsaszínű ujjai,
Élesszék fel ambróziás csókjai.

Nem kell ciprus, mellyel Racint
Tisztelte Melpómene,
Apró viola s hiacint
Bár hajamon fénylene:
Apró és kék tőlcsérjei
Olyak, mint szépem szemei.
Ez kell nekem. – Homlokomat ne érje
Shakspeárnak akónitos fűzérje.

Így veszem fel víg lélekkel
Gyengén rezgő lantomat,
S majd kedvesem egy énekkel
Lelkesíti húromat.
Míg leng az estvéli szellő
Szárnyán egy nektárt lehellő
Rózsában a kis szerelmek megszállnak
És mennyei harmóniát csinálnak.

Szívünk elolvadt részeit
Élesztjük új dalokkal,
Pauzák únalmas ideit
Édesítjük csókokkal.
Ah! a híves esthajnalon
Így alszunk el egy szép dalon,
S énekünknek végső bágyadt szózatja
Az andalgó vidéket elaltatja.

A vidám természetű poéta műfaja ars poetica. Egyfajta bemutatkozás a mű, amolyan „költői névjegy” (Bíró Ferenc kifejezésével), amelyben a költő kijelöli a követendő irányt.

Az ars poetica műfajnak korábban követelménye volt az összegző-tanító jelleg, később azonban, különösen a romantika korától gyakorivá vált a személyes, vallomásos ars poetica. Csokonainál is rögtön szembetűnik a vallomásos jelleg, összegző gesztus ellenben nincsen, hiszen a fiatal költőnek nem volt még nagy életműve, amire visszatekinthetett volna.

A vers stílusa rokokó.

A költő által alkalmazott kifejezőeszközök: ellentét, eufemizmus, játékosság, rokokó képek

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!