Baudelaire Őszi ének című verse 1859-ben keletkezett és egy pillanatnyi lelkiállapotot rögzít: azt, amikor az ember rádöbben, hogy milyen gyorsan múlik az idő. A költő a közös emberi sors, a mulandóság tragikumát fejezi ki.

Az ősz és a tél közeledése a halál elkerülhetetlen közeledését jelenti. A haláltól visszariadó lélek borús, borzongó hangulata érződik a versben.

Őszi ének

1

Sötétség és hideg vesz körűl nemsokára;
tündöklő nyaraink gyors tüze, ég veled!
Hallom, kopogva hull már házunk udvarára
a fa s visszhangosan dördűl a kövezet.

Visszajön az egész tél belém: vad robotban
gyúr düh és gyülölet, undor és félelem,
és mint a lemenő nap a sarki pokolban,
vörösen ragyogó jégtönk lesz a szivem.

Borzongva hallom, a hasábok hogy zuhognak;
ha vérpad épül, az sem ád ily hangokat.
Lelkem torony, amely lassankint összeroskad
az ostromgép nehéz ütései alatt.

S ugy tetszik, míg ez a kopogás sír alattam,
hogy koporsót szegez itt valahol az ács…
Kié lesz? Hogy siet! – Tegnap nyár volt; ma ősz van.
A zaj titokzatos, mint egy elutazás.

2

Szeretem hosszu zöld szemeid ragyogását,
szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok,
s nem szomjazom szemed, szobád s a tűz varázsát,
csak a napot, amely a tengeren ragyog.

De azért anyám, szeress, hajolj szivemre,
még ha rossz vagyok is, hálátlan s hűtelen;
szeretőm vagy hugom, légy édes naplemente
vagy őszi glória tűnő életemen.

Rövid szerep! A sír már les az áldozatra!
Óh, vond öledbe, vond, s öleld homlokom át,
hadd élvezzem, fehér a forró nyarunk siratva,
az őszutó szelíd és sárga sugarát!

(Szabó Lőrinc fordítása)

A vers a fény és a sötétség, a nyár és a tél ellentétére épül. Valójában a lélek benső színterét mutatja meg a vers, a külvilágra utaló elemek mind metaforikusan értelmezendők. A sötétség és a hideg a tél és az elmúlás közeledését jelenti.

Alapmotívumok:

• tél, sötét, fa
• nyár, fény, nap, tenger

Ellentétek:

• sötétség (pusztulás, halál jelképe) – a tengeren megcsillanó nap ragyogása (a végtelenség és az élet jelképe)
• hideg – otthonos, melengető szoba
• halálba induló ember magánya – a kedves anyáskodó gondoskodása

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!