Charles Baudelaire: Egy dög (elemzés)
Az Egy dög hangulata egyszerre könnyed, morbid és magasztos. Baudelaire célja a figyelemfelkeltés, ez a szándék motiválta a címválasztást is.
A cím tehát egyrészt figyelemfelkeltő, másrészt látszólag a vers témájára utal. Ez azonban csak látszat, a költő ugyanis szándékosan megtéveszti az olvasót. Ha elolvassuk a művet, rájövünk, hogy tulajdonképpen nem a dögről szól, hanem egy, a dög ürügyén felmerülő másik témáról, ami a szépség maga.
A vers a kép és a hozzá társított értelmezés kettősségére épül. A versszervező erő a tárgy rútsága és a megfogalmazás formai szépsége közötti ellentét.
A vers megszólítottja a beszélő kedvese, szerelmese. Közvetlenül őhozzá intézi szavait.
Vershelyzet: a beszélő felidézi, ahogy szerelmesével sétált egy hajnalon és láttak egy rothadó állattetemet. A dög iszonyatos látványa valóságossá teszi a halált, de meghökkentő módon a beszélő nem érez viszolygást, sőt, mintegy gyönyörködik az undorító látványban, szinte kéjesen, naturális pontossággal, érzékletesen részletezi, hogy milyen volt az a bűzlő tetem.
Alapmotívumok:
- a testi lét mulandóságának és a művészi alkotás örökkévalóságának ellentéte
- a halál és az erotikum kapcsolata
- a halálból keletkező élet motívuma
Kifejezőeszközök: metafora, hasonlat, megszemélyesítés, ellentét, halmozás, fokozás
Az Egy dög szerkezete leírható a klasszikus retorika eszközeivel: bevezetés (principium) – elbeszélés (narratio) – kitérés (egressus) – érvelés (argumentatio) – megerősítés (confirmatio) – tetőzés (peroratio).
A vers 6 szerkezeti egységből áll.
Az 1. egység (1. versszak) a bevezetés. A beszélő megszólítja hallgatóságát, a szeretett nőt, és megkísérli elnyerni annak jóindulatát („lelkem”). Ezután megjelöli a témát („egy iszonyú dög”), s ezzel a figyelmet is felkelti.
A 2. egység (2-8. versszak) az elbeszélés. A lírai én részletesen kifejti a témát: igen érzékletes leírást kapunk a dögről.
A 3. egység (9. versszak) a kitérés. A kutya említése kitérőnek számít, melynek funkciója az, hogy a hallgatóság kicsit megpihenjen az érvelés elhangzása előtt.
A 4. egység (10. versszak) az érvelés. Az a sor, hogy „ilyen mocsok leszel, te drága” egyszerre külső és belső érv, amely a beszéd eddigi témájából következik, és amely általánosan elfogadott igazságnak számít az ember halandó volta miatt.
Az 5. egység (11. versszak) a megerősítés. Az előző versszakban elhangzottak részletező hangsúlyozása.
A 6. egység (12. versszak) a befejezés, tetőzés. A vers zárlata a beszéd csúcspontja, mely a legerősebb érzelmi telítettségű rész a műben és a költemény lényegének összefoglalása is.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Charles Baudelaire: Egy dög (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>