Catullus Lesbia madárkája című verse a Kr. e. 1. században keletkezett és a Lesbia-versek közé tartozik. A költő legnagyobb élménye a Lesbia-szerelem volt, amely egész életét betöltő érzésnek bizonyult. A verseket ihlető hölgy előkelő, Catullusnál 15 évvel idősebb, férjezett, kikapós szépasszony volt, akit eredetileg Clodiának hívtak.

Clodia egy elhanyagolt feleség volt, aki számtalan szeretőt tartott. Kezdetben viszonozta a költő forró érzelmeit, de aztán hamar ráunt és másokkal mulatott. Az örök hűség meg sem fordult a fejében, Catullus azonban haláláig rajongott érte. Verseiben adott hangot rajongó, évődő, követelődző, civakodó, felháborodott, dühös, gyűlölködő érzéseinek, melyek végül a trágár átkozódásig fokozódtak.

Az asszonyt nem eredeti nevén örökítette meg költészetében, hanem álnevet adott neki: az ókori görög költőnő, Szapphó iránti tiszteletből keresztelte verseiben Lesbiának (Szapphó Leszbosz szigetéről származott).

Catullus életművéből 116 vers maradt ránk kötetbe rendezve. Versgyűjteményének első felét rövidebb alkalmi versek alkotják, melyeket „játszadozások”-nak, „bohóságok”-nak nevezett. Ezek a könnyed, látszatra rögtönzésnek tűnő versikék gondosan megszerkesztett, csiszolt alkotások. 11 szótagú sorokban íródtak.

Közéjük tartozik két bájos kis remekmű is, amelyek Lesbia madárkájáról szólnak. Az első vers a verseskötet 2. darabja, amelynek kezdő soraiban ki nem mondott erotika bujkál.

Lesbia madárkája

II.

Kedvesem szemefénye, kis madárka,
kit dédelget, ölében annyiszor tart,
hogy megcsípd, neked adja ujjhegyét és
éles kis harapásra ingerelget,
ha szívem ragyogó szerelme, édes
játékkal veled így mulat, hiszem, hogy
enyhet vár lobogó tüzére, csöppnyi
vigaszt kinteli bánatára; bárcsak
játszhatnék veled én is úgy, akár ő
és lelkem szomorú baját csitítnám.

(Devecseri Gábor fordítása)

A vers műfaja epigramma, hangneme könnyed, tréfás, intim.

Témája a szerelem: a lírai én szívesen lenne a madárka helyett kedvese játékszere. A vers üzenete, hogy a szerelem mindenre képes, még arra is, hogy az ember felülkerekedjen vágyain.

Kifejezőeszközök: megszemélyesítés, jelzők.

A vers egyetlen mondatból áll, mely 3 szerkezeti egységre bontható fel.

Az 1. egység (1-6. sor) a versindítás, melyben a lírai én megszólítja Lesbia madárkáját. Ebben a leíró jellegű részben Catullus bemutatja a madarat.

A hangnem kedves, de érezhető, hogy mögötte hatalmas feszültség rejlik. Lesbia ezzel a kis lénnyel játszadozik, vele tölti az idejét. Így a kismadár bizalmas, intim közelségben élhet úrnőjével: az ölében ülhet, csipkedheti az ujja begyét, stb.

A 2. egység (7-8. sor) egy filozófiai jellegű, általánosító rész: a beszélő eszmefuttatása, aki azt próbálja kitalálni, hogy vajon miért tölti kedvese inkább a madárral az idejét, mint vele.

A 3. egység (9-10. sor) a zárlat, amely csattanóként egy érzelmi kitörést tartalmaz: megszólal a rejtett vágyálom, a titkolt irigység és a féltékenység hangja.

A szerelmes lírai én enyelgő, pajzán humorral fejezi ki azt a vágyát, hogy bár ő is olyan kedves lenne Lesbiának, mint a madárkája. Bárcsak ővele játszana a hölgy, bár ő csókolgathatná az ujja begyét, stb. Ha ő lehetne a madárka helyén, azzal csitítani tudná lelke „szomorú baját”.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!