Bornemisza Péter Siralmas énnéköm… kezdetű költeménye valószínűleg 1557-ben, Huszt várának elfoglalása után keletkezett. (Huszt az egykori Máramaros megye egyik községe, Kölcsey Ferenc is írt egy költeményt Huszt címmel, amikor ez a vár már csak rom volt.)

A vers életrajzi háttere, hogy a költő elhatározta, hogy külföldre megy tanulni. Közép-Európa leghíresebb egyetemein, Padovában, Bécsben és Wittenbergben végezte tanulmányait a 16. század ötvenes éveiben, és elkötelezett híve lett a lutheri reformációnak.

Bornemisza Péter (1535-1584) a magyarországi reformáció legmarkánsabb, legnagyobb hatású íróegyénisége volt, és irodalmunk egyik legelső polgári származású írója.

Széles körű olvasottsággal és humanista műveltséggel rendelkező evangélikus lelkész volt. Sok minden érdekelte: a természet rejtelmei, ókori szerzők és humanista tudósok könyvei, a nyelvművelés kérdései és a hitviták részletei, legszívesebben mégis az ember belső világát, az érzelmek és a szenvedélyek mozgását fürkészte.

Világi értelmiségiként indult pályáján, de már 1564-ben prédikátor lett a Balassi család zólyomi birtokán. Leginkább talán arról nevezetes, hogy ő volt a 16. század legnagyobb magyar költőjének, Balassi Bálintnak a nevelője.

Amikor pártfogóját, Balassi Jánost összeesküvés és felségárulás gyanújával (egyébként hamis vádak alapján) letartóztatták, s a Balassi család Lengyelországba menekült, Bornemisza Péter is távozni kényszerült a Balassi-birtokról. A Pozsony melletti Semptén telepedett le, ahol prédikátori, egyházszervezői tevékenysége mellett nyomdát is üzemeltetett, és sorra jelentette meg könyveit.

Szenvedélyesen kereste az igazságot, és még akkor is megmondta a véleményét, ha tudta, hogy kellemetlen következményei lesznek. Prófétai küldetéstudat hajtotta, könyörtelenül bírálta a hatalmaskodást, a gátlástalanságot és más vétkeket, de nemcsak másokban, hanem saját magában is.

Írói munkásságát ennek jegyében folytatta. Még diákkorában megírta Szophoklész Elektra című művének magyar változatát, amely a zsarnokság kérdésével foglalkozik. Nem véletlenül választotta ezt a darabot: az eredeti műnél jóval keményebben elítéli a zsarnokságot. Az ő darabjában az öntelt királyi házaspár a magyarországi feudális kiskirályokat jelképezi, akik miatt anarchia dúlt az országban.

Prózai műveiben széles társadalmi körképet festett a korabeli Magyarország erkölcséről. Ilyen pl. Ördögi kísértetek (=az ördög kísértései) című erkölcstani fejtegetése és mondákból, anekdotákból, furcsa esetekből és jellemekből álló példatára, melyet a magyar nyelvű széppróza előfutárának tart a szakirodalom. Bornemiszát mindig a morális jobbítás szándéka vezette.

Írásaiban kíméletlenül bírálta a bűnök és visszaélések minden formáját, ostorozta a nemesek, a polgárok vagy éppen a papok vétkeit. Név szerint kipellengérezte a főurakat, így számos ellenséget szerzett. Harcos egyéniség volt, vallási ellenfeleit is támadta, így komoly hitvita bontakozott ki közte és az ellenreformáció nagy alakja, Telegdi Miklós nagyprépost között. Szókimondó természetét saját hittársai se szerették.

Állandó harcban állt a Habsburgokkal, a katolikus főurakkal és főpapokkal, sőt, a megalkuvó protestáns lelkészekkel is. A vége az lett, hogy 1579 elején családjával együtt el kellett menekülnie, mert a helyzete tarthatatlanná vált. Detrekő várába költözött a Balassi-birtokra, hogy ismét nyugodtan írhasson.

Bár prózájában nagy szigorral és tragikus pátosszal lépett fel az erkölcstelenség ellen, lírája azt bizonyítja, hogy a lágyabb érzelmekre is fogékony volt. Egyrészt énekgyűjteményt állított össze az egyház számára, másrészt ő maga is írt verseket.

Abban az időben még csak az erkölcsi tanulságot hordozó, vallásos témájú költészet létjogosultságát ismerték el hivatalosan, így Bornemiszát megrótták világias hangvételű, egyéni érzéseket megszólaltató verseiért.

Ennek ellenére sikert aratott például Siralmas énnéköm… kezdetű búcsúversével, amely páratlan tömörséggel adja vissza a 16. századi magyar prédikátor érzelmi állapotát és festi le tragikus helyzetét. Ez a vers már a mai értelemben vett lírai mű: a költő ugyanis közvetlenül, a maga nevében fejezi ki érzéseit és gondolatait.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!