Bibliai történetek (elemzés) – Ószövetség, Mózes könyvei
6. Izsák feláldozása (I. Móz 22,1-22,19)
A zsidó nép ősatyjáról, Ábrahámról szól ez a jól elkülönített, zárt egységet képező ószövetségi történet. Ábrahám sorsa az volt, hogy Izráel népének őse legyen, így története összefügg a zsidó nép történetével.
Az Izsák feláldozásáról szóló történetben Isten próbára teszi Ábrahám hitét: megparancsolja neki, hogy egyetlen fiát, Izsákot, akit annyira szeret, vigye el Mórijjá földjére és áldozza fel égőáldozatul az egyik hegyen. Ábrahám másnap reggel fölnyergeli a szamarát és elindul két szolgájával és a fiával.
Három nap alatt érnek oda. Ábrahám a szolgáit lent hagyja a szamárral, fiával felmennek a hegyre. Fia viszi a fát, ő a kést. Útközben Izsák megkérdezi apjától, hogy hol a bárány, amelyet fel fognak áldozni Istennek. Ábrahám azt feleli, Isten majd gondoskodik az áldozati bárányról.
Amikor felérnek, Ábrahám oltárt épít, ráteszi a fadarabokat, megkötözi Izsákot és fölteszi a fa tetejére. Éppen a késsel le akarja vágni Izsákot, miként a bárányt szokták, amikor az Úr angyala szól hozzá a mennyből, és megállítja. Ez csak próbatétel volt, Isten most már tudja, hogy Ábrahám istenfélő és még az egyetlen fiát kész volna feláldozni Isten szavára. Végül egy kost áldoz fel Ábrahám Izsák helyett.
Isten jutalmul gazdagon megáldja Ábrahámot: sok utóda lesz, és az ő utóda által nyer majd áldást a föld valamennyi népe.
A korban elterjedt szokás volt az emberáldozat, a zsidók környezetében élő népek világképében elfogadott dologként szerepelt. Izsák története nemet mond az emberáldozatra.
Ugyanakkor a történet az oknyomozó mítoszokkal is rokonságba hozható. Bár Mórijjá földje nem ismert hely, az elbeszélő talán a jeruzsálemi templomheggyel akarta összefüggésbe hozni. És ez esetben az elbeszélés a templomi kultusz eredetét hivatott megvilágítani.
Az elbeszélés egyszerű szerkezetű, egyetlen cselekményszálon fut. Feltűnően szűkszavú, így meghatározó jellemzője a hiány. Nem tudjuk meg például, hogy mi indokolta Ábrahám próbatételét, mikor és hol szólította meg Isten, és mire gondolt a hosszú úton.
Az elbeszélő nem jellemzi a történet szereplőit és nem mutatja be a tájat sem, mert mindez nem fontos.
A 3 napig tartó út legjellemzőbb kommunikációs helyzete a csönd. Erre a némaságra utal, hogy az elbeszélő folyton azt ismétli: „így mentek ketten együtt”.
Izsák egyszer töri meg a hallgatást (amikor megkérdezi, hogy hol a bárány, amit fel fognak áldozni), de Ábrahám válasza nem indít el párbeszédet kettejük között. Mondani ugyanis nincs mit, cselekedni kell az Isten szava szerint.
Feltűnő, hogy Isten parancsának ebben a történetben nincs magyarázata. Míg Ádám, Káin és Noé esetében mindig volt indoklás, addig Ábrahám nem tudja, hogy miért kell feláldoznia szeretett fiát. Nem tudja, és nem is kérdezi, sőt, maga Izsák is megelégszik apja titokzatos válaszával. Amikor Ábrahám őt kötözi meg az áldozathoz, a fiú egy szót sem szól.
Mindez azt jelzi, hogy Ábrahám tökéletesen megbízik Istenben (ezért nem firtatja a parancs értelmét, hanem kérdés nélkül engedelmeskedik). Ugyanis hite szerint cselekszik, és hitének legfőbb ereje a bizalom. Ugyanígy Izsák is tökéletesen megbízik abban, hogy amit apja tesz, az jó.
Ábrahám tudja, hogy Isten szereti őt, hogy kiválasztotta, kijelölte arra, hogy Izráel népének atyja legyen (ezt az előzményekből tudjuk). Megígérte és megadta neki Izsákot. Ábrahámnak nincs oka kételkedni Isten szeretetében és jóságában. Erre kap egy ilyen kegyetlen parancsot, ami teljesen ellentmond az isteni szeretetnek és jóságnak, Ábrahám mégsem habozik.
Bár nem tudja, hogy miért követeli tőle az Úr egyetlen fiának feláldozását, hisz abban, hogy ez jó cél érdekében történik, és hogy majd utólag értelmet nyer a parancs. Isten épp erről akart meggyőződni, Ábrahám feltétel nélküli hitéről akart bizonyosságot szerezni. Ezért tette próbára.
Istennek fontos, hogy a választott nép ősatyja, Ábrahám a legfőbb értéknek a hitből fakadó engedelmességet tartja. Mert Ábrahám az engedelmességével a hűségéről tesz tanúbizonyságot. Nem maga az áldozat a fontos (vagyis hogy mi az a nehéz, fájdalmas feladat, amit Isten megparancsolt), hanem az, hogy bármilyen keserves is megtennie, engedelmeskedik, és ezzel hűségét bizonyítja. Ezért vonja vissza Isten a végén a parancsot és ad áldást, erődíti meg az ígéretét.
Az elbeszélés többértelmű példázat (parabola = tanító célú, zárt szerkezetű, jelképes kifejezésmódú, rövid elbeszélés, mely erkölcsi tanulságával egy vallási vagy erkölcsi tételt bizonyít)
Zsidó értelmezések:
- Izsák feláldozásának története megmutatja, hogy Ábrahám a „hit atyja”, aki mindenek fölé emelt hitével vált érdemessé arra, hogy Isten kiválasztott népének, a zsidóságnak ősatyja legyen. Története példát ad olyan helyzetekre, amikor a hitért mindent oda kell adni.
- Izsák pedig, aki megkötözése pillanatában egy szóval sem tiltakozik, a hitért vállalt vértanúság előképe a zsidók számára. Ezért a megkötözés pillanatát a zsidóság külön szóval (Akéda = „megkötözés”) nevezi meg, mely az egész eseménysort összefoglalja és jelképezi.
- A történet a szabadítás példázata is, mivel Isten nem engedi a végén feláldozni Izsákot, és az ő szabadító gesztusa következtében Ábrahám is, Izsák is más ember lett, megerősödött hitében.
Keresztény értelmezés: Izsák feláldozásának történetét a kereszténység az Újszövetség előképének tartja. Az áldozatot Krisztus kereszthalálával, a szabadítást a feltámadással azonosítja.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Bibliai történetek (elemzés) – Ószövetség, Mózes könyvei — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>