A Biblia kétharmadát kitevő Ószövetség jelentős része a zsidóság őstörténetét dolgozza fel. Ezek közül legjelentősebb az első öt könyv (művészi értékei és az elbeszélt események ősisége miatt). Ez az öt könyv összefüggő egységet alkot. A világ, az ember és Izráel népének teremtésétől az izraelita törzsek palesztinai honfoglalásának előzményeiig beszéli el az eseményeket.

Az első 5 könyvet a zsidó hagyomány Mózesnek tulajdonítja, ezért Mózes könyveinek is nevezzük őket. Ám Mózes szerzőségének ellentmond, hogy maga Mózes sehol nem szerepel E/1. személyben, és hogy ellentmondások, kettős történetek, ismétlések, stílusbeli különbségek és szerkezeti egyenetlenségek találhatók az öt könyvben.

Az első öt könyv zsidó elnevezése Tóra (= „törvény”, „tan”), mivel többségében erkölcsi, vallási és társadalmi törvényeket tartalmaz. Az i.e. 5. század végén szerkesztették egybe legalább négy különböző időben keletkezett forrásból, hagyományanyagból.

A mózesi könyvek legfontosabb történetei: a világ teremtése, az első bűnbeesés (Ádám és Éva), a testvérgyilkosság (Káin és Ábel), a vízözön (Noé), Bábel tornya, Izsák feláldozása, József és testvérei, a tízparancsolat.

1. A világ és az ember teremtése (I. Móz 1,1-2,3; 2,4-2,8 és 2,18-2,25)

Az első mózesi könyv a Teremtés könyve (latinosított neve: Genesis – a görög „geneszisz” szó jelentése: „keletkezés”). Végső formája az i.e. 6. században alakult ki (számos átmeneti szerkesztés után).

A Genesis kanonizált szövegének kialakítói gyakran minden egyeztetési kísérlet nélkül közölték a hagyományanyag megfelelő részeit a különböző forrásokból. Ezek vagy egymást mellett, vagy egymástól függetlenül szerepelnek. Nem egy esetben viszont a két (esetleg több) elbeszélést eggyé dolgozták. Erről az eggyédolgozásról az ún. „ellentmondások” árulkodnak.

A Genesis első 11 fejezete a világ teremtését és az emberiség őstörténetét mondja el népies elképzelésben. Ez a teremtéstörténet monoteista jellegű (monoteiuzmus: egyistenhit, egyetlen istenben való hit). Vagyis egyetlen Isten van, aki minden más isten létezését kizárja. A teremtéstörténet ókori keleti elemeket is magába olvaszt.

Első szava: „kezdetben” – a teremtett világ végességére utal: az emberi időnek és térnek kezdete van. Isten létformája ezzel szemben az örökkévalóság, térformája a végtelen, hiszen ő az egyetlen teremtés előtt is létező. A Biblia első mondata arról vall, hogy minden Istentől származik, minden az Ő akaratának köszönheti a létrejöttét.

Beszédmód: egyszerre költői (jelképes, szimbolikus) és retorikus (szónokias, meghirdetésszerű, kinyilatkoztatásszerű).

Ritmus: az egyes gondolatok ismétlődése, a gondolatritmus adja (pl. „ezt mondta Isten”, „így lett este, és lett reggel”, „És látta Isten, hogy ez jó”. (Gondolatritmus: a gondolatok, azaz a mondatok részleges vagy teljes ismétlésével hozza létre a szöveg ritmusát – a tartalom művészi elrendezésének célját szolgálja.)

A Teremtés könyve közvetlenül egymás után két teremtéstörténetet is közöl. Ennek oka az, hogy amikor lejegyezték a szövegeket, kétféle hagyományt igyekeztek összeilleszteni.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!